Ünnepség

2023.06.14. 19:33

A 95 éves pedagógus, Kurucz Antalné gránit oklevelet vett át a rektortól

Diplomaszerzésének 75 éves jubileuma alkalmából gránit oklevelet vehetett át a Pécsi Tudományegyetemen Dr. Miseta Attila rektortól Kurucz Antalné nyugalmazott szakfelügyelő, népiskolai tanító. A 95 éves pedagógus egész életében Tolna megyét szolgálta.

TEOL

A Pécsi Tudományegyetem közösségének egyik legmeghatóbb ünnepe a hagyományos Pedagógusnapi és díszoklevél-átadó Ünnepi Szenátusi Ülés, melyre idén június 3-án került sor a PTE ÁOK Dr. Romhányi György Aulájában.

Fotó: Csortos Szabolcs

Dr. Miseta Attila rektor köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a pedagógus lét nem egyszerűen hivatás, hanem életforma is, ami rendkívüli elkötelezettséget igényel. A tanulás struktúrája villámgyorsan alakul át, az internet és a közösségi média, majd a mesterséges intelligencia átalakítja az életnek ezt a területét is.  A tanári pályán bizonyítottak tanácsaira azonban mindig szükségünk lesz ahhoz, hogy a jelen problémáival könnyebben birkózhassunk meg. Az egyetem közössége hálás a munkájukért!

Diplomaszerzésének 75 éves jubileuma alkalmából gránit oklevelet vehetett át Dr. Miseta Attila rektortól Kurucz Antalné nyugalmazott szakfelügyelő,  népiskolai tanító, akit a több száz fős közönség óriási tapssal köszöntött. A 95 éves szekszárdi pedagógusnak a szakmájában végzett kimagasló  pedagógiai munkája, közmegbecsülésre érdemesítő tevékenysége elismeréseképpen adományozta az egyetem az elismerést.  

Kurucz Antalné (sz. Takács Rozália) 1928. április 28-án született Tolna megyében, Gyönkön. Kiegyensúlyozott családi légkörben nőtt fel. Édesapja, Takács Pál, Gyönk első személyszállítási autóvállalatának alapítója, 1927-ben. Takács Rozália az elemi iskoláit és a gimnáziumot szülőfalujában Gyönkön végezte. 1947-ben a gyönki Református Gimnáziumban szerzett kiváló érettségi bizonyítványt, majd a dombóvári Szent Orsolya-rendi Tanítónőképzőben kiváló képesítővizsgát tett és népiskolai tanítói oklevelet vett át 1948. június 20-án. 

1948 októberében 20 évesen kezdte el pedagógusi pályafutását Tolna megye tanyasi kisiskoláiban (Szakcsmajorban, majd Nak-Nosztány pusztán). Szinte missziós feladatot látott el a tanyai, pusztai, kisközségi iskolákban, s vált a helyi oktatás-nevelés és közélet „személyi feltételévé, meghatározójává.”Azoknak a rétegéhez tartozott, akik első generációs értelmiségiek lettek, s iparos családi környezetből kiindulva, vállalták a pedagógussá képzésüket.  
A pécsi matematika-fizika szakosítóra való jelentkezése után, 1949-ben Majosra került, ahol a felső tagozatban a szaktárgyait; a fizikát és a matematikát is taníthatta. 

1950-ben férjhez ment, s mivel férje Kurucz Antal Nagymányokon volt főjegyző, így ő is oda nyert áthelyezést. Rövid idő múlva Iregszemcsére nevezték ki férjét és 1952 augusztusáig ő is ott tanított. A jegyzőség felszámolása  után inspirációjára férje is megszerezte a tanítói oklevelet.

1952-től-1959-ig Kölesd-Borjádon igazgató-tanítói beosztásban az alsó tagozatos I-IV. összevont osztályokba járó kisiskolásokat tanította írni, olvasni, számolni. Férjével együtt kutatták, ápolták a település történetét, megírták Borjád monográfiáját. Fontos volt számunkra Petőfi Sándor borjádi emlékének megőrzése, s a Méhes épületének megmentése. Felkutatták Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész gyermekkorának színterét, édesapjának Strobel Zsigmond tanítónak borjádi működését. Közbenjárásuknak köszönhetően született meg a Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotta Petőfi szobor, amely Gyönk első köztéri szobra lett.

1953-ban a Megyei Tanács VB Művelődési Osztálya az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést adományozta Kurucz Antalné számára. 

1959-ben Gyönkre helyezték át, s 1959-től 1973-ig, másfél évtizedig, a gyönki Általános Iskola és Szakmunkásképző pedagógusaként gyakorolta hivatását. 1965-ben szakfelügyelőnek, majd vezető szakfelügyelőnek nevezte ki a Tolna Megyei Művelődési Osztály. Fontos, új szerepet vállalt a magyarországi napközi otthonos nevelés komplex programjának összeállításában és meghonosításában. A napközi otthon történetéről írt tanulmánya első díjas pályamunka volt. Tanított a helyi 519. sz. Ipariiskolában, későbbi nevén Szakmunkásképző Iskolában, s a szakmunkás tanulók osztályfőnöke volt. Hálás tanítványai több találkozót szerveznek, és nagy tisztelettel köszöntik.  
1973-ban újabb pedagógusi diplomát szerzett. Budapesten elvégezte a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán az újonnan létesült pszichopedagógia szakot. Szekszárdra már, mint megyei vezető szakfelügyelő került, s a tanítók alap és komplex továbbképzéseinek megszervezése hozott felejthetetlen sikereket számára. A tanfolyam hallgatói által megírt közel 70 szakdolgozat hozzájárult a napköziotthonos szakirodalom gazdagításához. A tanítók, tanárok segítőtársa és a tapasztalatait átadó munkatársa lett, akik elismerték munkásságát, s visszaemlékezéseikben a „napközi otthon utolsó polihisztorának” nevezték. Feltáró, megalapozó tanulmánya hozzájárult ahhoz, hogy 1977-ben megnyílt az első tanítóképző főiskola Tolna megyében, Szekszárdon, ahol évekig előadóként oktatott.  1981-ben „Kiváló pedagógus‟ kitüntetéssel ismerték el pedagógiai munkásságát, Budapesten, a Parlamentben.  

1985-ig nyugdíjba vonulásáig az újonnan létesült szekszárdi 5. számú általános iskola tanára, s egyik alapító tagja volt, s az iskola fiatal tantestületének adott szakmai segítséget.   1985-ben az 5. sz. iskola állományából, mint vezető szakfelügyelő ment nyugdíjba. 1985-től 1990-ig nyugdíj mellett a Tolna megyei Pedagógiai Intézet munkatársaként szerkesztőként dolgozott és pedagógiát tanított a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. 
Borjádi és a gyönki tanítványai évről-évre Pedagógus Napon tisztelettel köszöntik, mint első nevelőjüket a „TANÍTÓNÉNIT”. 

Lánya, dr. habil Kurucz Rózsa is a pedagógus hivatást választotta. 1985-től tevékenykedett oktatóként, vezetőként és kutatóként a felsőoktatásban, a pedagógusképzésben. 

Kurucz Antalné sokoldalú, széles területet átívelő munkássága közül kiemelkedik a Tolna megyei vezető szakfelügyelői, illetve Tolna megyei települések iskoláiban, többek között Szekszárd intézményeiben végzett elkötelezett magas szintű pedagógiai munkássága. Hosszú éveken át több Tolna megyei pedagógiai intézmény alapításában vett részt, irányította, kidolgozta, segítette az egész napos nevelés megteremtését, minőségi fejlődését, elterjedését, országosan és Tolna megyében is (napközi otthon, iskolaotthon, diákotthon, nevelőotthon, szakmunkásképzés stb.). 1977-ben Tolna megye egyetlen felsőfokú intézménye létrejöttében fontos támpontot jelentett az általa kidolgozott országosan első díjas pályamunka.

Élete példa lehet mindannyiunk számára hivatásszeretetből, s a közért önzetlenül végzett munka nehéz, de örömet adó eredményeinek tiszteletéből. Életműve, kortörténet is, amely elénk tárja a magyar nevelés- és oktatásügy évtizedeket áthidaló, szinte minden jelentős állomását. Kortörténet, amely mindenkinek szól.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában