2023.07.30. 16:00
Egy balti túra margójára
Amikor hatodik osztályos általános iskolás voltam, földrajz órákon egész évben a Szovjetunióról tanultunk. Sok-sok leg fűződött akkori keleti szomszédunkhoz, de igazából elég felületesek maradtak róla az ismereteim. Ennél fogva a korosztályom jelentős része a „Riga” nevet meghallva nem az egyik balti állam fővárosára, hanem egy kis mopedre gondol, amiről tudjuk, hogy „drága kincs, jó ha van, de jobb ha nincs”.
Fotó: Antal Lajos
Az első balti városról, az 1980-as moszkvai olimpia kapcsán hallottam és olvastam az akkori hírekben. A nyári játékok egy magyar bronzérmet (Detre-fivérek) hozó vitorlásversenyeit ugyanis Tallinnban rendezték meg. A kilencvenes évek elején bekövetkezett változások és a Szovjetunió megszűnése után sok kisebb, számunkra addig kevésbé ismert ország jelent meg a térképen nem csak Ázsiában, hanem itt Európában is.
A három függetlenné vált balti államról nem sokat tudtam, mindössze annyit, hogy messze északra vannak hazánktól, területi nagyságukat és lakosságuk számát tekintve pedig kisebbek Magyarországnál. A fővárosaikat talán fel tudtam volna sorolni, de nem biztos, hogy a megfelelő várost a megfelelő országhoz illesztettem volna.
A balti ismereteim vonatkozásában jelentős változást hozott a második müncheni reptéri évem, amikor az akkori – azóta megszűnt – török cégemnél kezeltük a lett Air Baltic légitársaság napi két Riga-München-Riga járatát. A 1995-ben rigai székhellyel megalapított, napjainkban 97 százalékos állami többségi tulajdonban lévő jelenleg 42 aktív és nyolc megrendelt repülőgéppel rendelkező légitársaság a iparág ritka, sikeres kelet-európai szereplőinek egyike.
Rampástisztként gyakran kezeltem a lettek járatait, akik kezdetben nagyon öreg Boeing 737-300-as és 500-as, valamint modern Dash-8 Q400-as gépekkel kötötték össze a lett és a bajor fővárost. A turbólégcsavarok Q400-asokat nem igazán szerettem, mert kicsi volt a csomagterük, és amikor a szokásosnál több utas és feladott poggyász volt a fedélzeten, akkor Münchenben kellett hagynunk a járatra tervezett postát és teherárut, ami sok plusz munkát adott. Gyakran volt utasaim között Martin Gauss, a légitársaság jelenlegi vezérigazgatója, aki 2009-2011 között a Malévet is irányította.
Az Air Baltic életében jelentős változást hozott 2016. december 14-e, amikor a világon elsőként állította forgalomba az egyik legkorszerűbb regionális utasszállító gépet, a kanadai Bombardier CS300-asát. A CS programot 2018-ban megvásárolta az európai Airbus, és azóta A220 néven fut tovább. Európában az Air Baltic flottaegységesítésének köszönhetően a legnagyobb A220-300 alkalmazója napjainkban.
Földi kiszolgálóként hamar megkedveltem a típust, mert nagy utas- és csomagterének köszönhetően mindig tartani tudtam vele az előírt fordulóidőt, és úgy voltam vele, hogy jó lenne egyszer utasként is kipróbálni.
A cikk a duol.hu-n folytatódik.
