Nagy dolog, ha bilibe megy a nagydolog

A hároméves kor betöltése sok család számára egyet jelent az óvodakezdéssel, amelyhez szükségszerűen a szobatisztaságot is társítják. Való igaz, hogy a természetes fejlődési folyamat eredményeként erre az életkorra a legtöbb gyermek napközbenre elhagyja a pelenkát, ám csak az óvodakezdés miatt nem szabad ezt erőltetni – figyelmeztet Gárdiné Kőszegi Lenke, szekszárdi védőnő.

Elmondta, hogy van olyan kisgyerek, aki egyik napról a másikra szobatiszta lesz, de a többségnél ez egy hosszú folyamat, amely a fizikai és a pszichés érésnek, az idegrendszer fejlődésének köszönhető. Kiemelte, hogy nem szabad összehasonlítgatni a gyerekeket, mert mindegyikük a maga ütemében fejlődik. Még testvérek között is lehetnek eltérések.

A védőnő arról is beszélt, hogy vannak szülők, akik már a gyermek első születésnapja előtt törekednek a bilihasználatra. Ez akkor lehet sikeres, ha nagyon jól kitapasztalják a pici előzetes jelzéseit, amely a szülő-csecsemő kapcsolat szempontjából rendkívül előnyös. Ezek azonban még nem akaratlagos jelzések, a csecsemő ösztönösen jelzi a szükségleteit. A védőnő szerint másfél éves kor előtt nem érdemes próbálkozni, de többnyire 2 és 3 éves kor között válik kellően éretté egy gyermek a pelenka elhagyására.

Ennyi idősen szociálisan is elég fejlett ahhoz, hogy felismerje a különböző ingereket, és jelezze azokat, illetve hogy egyre hosszabb ideig vissza tudja tartani a szükségletét. Érdemes figyelni a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy a gyermek készül a szobatisztaságra. Ilyen, ha már élénk érdeklődést mutat az iránt, mit is csinál a szülő vagy az idősebb testvér a vécén, esetleg azt tűnik ki a magatartásából, hogy zavarja a teli pelus, illetve ha előre vagy utólag, de jelzi az „eseményt”. Sok kisgyerek pedig szeret elbújni, amíg éppen a dolgát végzi.

Első lépésként jöhet a bili, de kezdetben csak az ismerkedés. Nem szabad egyből produktumot is várni a gyerektől. Érdemes például rendszeresen ráültetni akkor, amikor egyébként a szülő is igénybe veszi az illemhelyet, hiszen ebben a korban a kicsik nagyon szeretnek utánozni. Ha pedig sikerrel jár a „küldetés”, fontos megdicsérni a gyereket. Gárdiné Kőszegi Lenke ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy nem szabad stresszelni a gyereket a szobatisztaság kérdésével, de az örömnyilvánítást sem kell túlzásba vinni.

Ez ugyanis azt eredményezheti, hogy kudarcként éli meg, ha éppen semmit sem sikerül „termelni” a bilibe. A lényeg a pozitív megerősítés, és hogy ez által azt tanulja meg a gyermek, hogy a vécé-használat az élet természetes velejárója. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szobatisztává válás, egybeesik a dackorszakkal, ezért az erőltetéssel pont a folyamat ellen dolgozhatnak a szülők. Ami viszont a segítségükre lehet, az az, hogy többnyire a beszédfejlődésben is van egy ugrás ebben az időszakban, így könnyebben az őt körülvevők tudtára tudja hozni a gyermek, hogy „helyzet van”.

Balesetek persze adódhatnak, ha a kicsi nagyon belefeledkezik egy tevékenységbe, vagy ha nem sikerül elérni a biliig. Ilyenkor megértéssel kell lenni iránta. Visszaesések is adódhatnak, ezeket a helyzeteket türelemmel, nyugalommal kell fogadni, hiszen számos oka lehet. Akár maga az óvodakezdés is lehet egy olyan megterhelő időszak a gyerek számára, amikor ismét több a baleset, de akár egy költözés, a kistestvér érkezése, vagy ne adj Isten a szülők válása is lehet egy olyan nagy váltás, ami visszaesést eredményez.

A gyerekorvost akkor tanácsos felkeresni, ha négyéves korig sem rendeződik a helyzet. Fontos azonban, hogy az úgynevezett ágytisztaság, vagyis amikor már alváshoz sem kell a pelus, még később alakul ki. Van olyan gyerek, aki egyből elhagyja egész napra a pelenkát, de általában ötéves korig történik ez meg. Akkor érdemes próbálkozni vele, ha 2-3 héten keresztül az alvások után több a száraz pelenka, mint a pisis. Segít, ha elalvás előtt már csak mérsékelten fogyaszt folyadékot a gyerek.

Napközben azonban fontos a megfelelő folyadékbevitel és a rostos élelmiszerek fogyasztása, amelyek könnyítik a székletet. Ennek azért is van jelentősége, hogy a gyereknek ne okozzon fájdalmat az ürítés, ne társuljon hozzá negatív élmény. A védőnő arra is kitért, hogy vannak gyerekek, akik bár már szobatiszták, a kakiláshoz ragaszkodnak a pelenkához. Ilyenkor fel kell ajánlani a vécét, a bilit, de ha ragaszkodik hozzá, fel kell adni a pelust.

Idővel le fog szokni róla, ez azonban az elengedés folyamatát képezi. Gárdiné Kőszegi Lenke mindemellett azt tanácsolta, hogy aki úgy dönt, hogy bili helyett inkább szűkítőt alkalmaz a a gyerek számára, az arra is gondoljon, hogy egy kis zsámolyra is szüksége lesz a kicsinek, egyrészt a könnyebb fellépés miatt, másrészt a székelés közben végzett haspréshez a láb megtámasztása is kell.

Niki kislánya októberben lesz hároméves. Azt mesélte, hogy nagyjából fél éve tudták elhagyni napközben a pelust, és ha Nina kéri, akkor már alváshoz sem adják rá, bár néha még vannak balesetek. De a pozitív megerősítés híveként nem csinálnak ebből ügyet, inkább dicsérik, amikor ébredés után száraz a pelenka. A szeptemberi óvodakezdéssel sem stresszelik őt, hiszen tudják, az idegrendszeri érés eredményeként jut el egy gyermek a szobatisztaságig. Az oviból is azt a megnyugtató választ kapták, hogy semmi gond nincs azzal, ha egy kicsinek a délutáni alváshoz még kell a pelenka.

Ildikó kisfia két és fél éves. Mostanra már Daninak is csak az alváshoz van szüksége pelenkára, és a bölcsődében is gond nélkül szól a kisgyermeknevelőknek, ha pisilnie kell. Sokáig csak játszott a bilivel, de ahogy nyáron otthoni környezetben, az udvaron lekerült a pelus, úgy nagyon gyorsan ráérzett arra, mikor kell azt használni. Sőt, most már bátran használja szűkítővel a nagy vécét is, és roppant büszke az eredményére.