Az összefogás falunapja várta a közönséget Lengyelben

Egy település újból bebizonyította, hogy szerény pénzügyi lehetőségei ellenére is képes élményt és felhőtlen kikapcsolódást jelentő Falunappal színre lépni. Lengyel község kovácsolt ismét erényt a szükségből, már csak azért is, mert a tavalyi évhez képest idén sem növekedett a felhasználható keretösszeg.

– Azt tettük, amit tettünk a múlt évben is, azaz a helybeliek segítőkészségére, önzetlenségére bíztuk magunkat – mondta el lapunknak Braun János polgármester. – Örömmel jelenthetem, hogy a lakosság megint kitett magáért, rengetegen járultak hozzá a sikerhez anyagi támogatással, tombola tárgyakkal és nem utolsó sorban munkájukkal. Ezért is nevezhettem megnyitó beszédemben ezt a jeles eseményt az összefogás Falunapjának.

A szombaton tartott rendezvény már illatával is hódított. Ugyanis tizenhét csapat bizonyította konyhaművészeti tehetségét a szabadtéri főzőversenyen. A vegyespörkölt, marhapörkölt és kakaspörkölt ízköltemények nagy népszerűségnek örvendtek, ám az első helyezést saslikkal érte el Millei Richárd. A tizenkét indulót magába foglaló sütemény sütésen pedig Lotz Péterné vitte el a pálmát, madártej szeletével.

A megnyitó után a színpadon egymást követték a tánccal, énekkel, zenével, prózai műfajjal – anekdotával – bemutatkozó csapatok és szólisták. Tekintettel az együtt élő népcsoportokra, a közönség ízelítőt kapott úgy a roma, mint a sváb, avagy a székely kultúrából. A Faluházban pedig Bareith Istvánné, Benke Péter Valentin, valamint Fazekas Lázár és Törő György tojás, fotó és fafaragás kiállítását tekinthették meg az érdeklődők.

Akiknek számát egyébként a vendéglátó Braun János mellett még hat település irányító – Dávid Tímea, Farkas-Jókai Noémi, Katona Csaba, Fazekas Attila, László Attila és Halmos Csaba – is gyarapította. Aparhant, Kisvejke, Mucsfa, Tevel, Závod és a Baranya vármegyei Hegyhátmaróc polgármestereinek jelenlétével egyfajta, tapasztalatcserével egybekötött, térségi vezetői találkozó is megvalósult.

A tavalyi Falunapon első ízben talált gazdára a Közösségért Díj. Ez a kitüntetés a község és lakói javára végzett kiemelkedő tevékenységet honorálja. A kezdeményezésből hagyomány lett: most az elismerést – oklevelet, emlékplakettet és remélhetőleg mindig teli pénztárcát – dr. Erményi Tibor címzetes főorvosnak nyújtotta át dr. Tóth Györgyné, a díjat alapító civil szerveződés, a Lengyeli Nyugdíjasok Érdekszövetsége elnöke.

Dr. Erményi Tibor körorvos huszonhárom éve végzi Lengyelben és a szomszédos településeken lelkiismeretes, gyógyító szolgálatát. Két, ugyancsak kiválóan dolgozó munkatársa, Bernhardt Lászlóné és Hoffmann Jánosné ajándékot kapott a nyugdíjas klub vezetőjétől.

Ezt követően Braun János oklevéllel fejezte ki köszönetét mindazoknak – így a roma és német kisebbségi önkormányzatok képviselőinek is – , akik az elmúlt időszakban sokat és önzetlenül munkálkodtak a község javára. Dr. Tóth Györgyné meglepetésben részesült, hiszen a polgármester egy szép küllemű, gravírozott vázával, azaz a Lengyelért-díjjal ismerte el önzetlen és eredményes munkáját.

Mottónk:

Nagyon szép feladatot kaptam, és ezt most szeretném teljesíteni. Ez a feladat, hogy idén is átadjuk a Közösségért Díjat közösségünk egy tagjának és a vele dolgozó kollektívának, akik már hosszú idő óta szolgálják Lengyel lakosságát. Feladtunk, hogy Lengyel közösségének olyan tagját és szolgálatának kis közösségéhez tartozó csapata tagjainak munkáját emeljük ki, értékeljük, amely nagyon fontos a mindennapi közös életünkben.

A Közösségért Díjat tavaly adtuk át először Nagy Tibor Lászlóné Babi óvónéninek, aki munkájával szintén egy nagyon nemes szolgálatot teljesített a lengyeli gyermekek nevelésében.

Néhány szó a közösségről: Mi itt Lengyelen lakóközösségben élünk. Nem vagyunk függetlenek egymástól. Jó közérzetünk attól függ, jól érezzük-e

magunkat ott, ahol élünk. Jó közérzetünk attól függ, tudunk-e adni egymásnak. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül anyagi dologról legyen szó, bár néha egy rántani való tök, pár szem paradicsom, vagy tojás jól esik, akár adjuk, akár kapjuk, de a jó szó, a törődés, a megértés még ennél is többet jelent.

Nagyon fontos, hogyan fordulunk egymáshoz, meglátjuk-e, hogy a másiknak éppen mire van szüksége.

Nagyon fontos az egymás megismerésére való törekvés. Egy közösség sokszínű, változatos emberek gyülekezete. De éppen ettől működik a közösség. Mindenki a maga tudásával, egyéni értékeivel tesz hozzá a közöshöz. De ez erősségévé a társaságnak csak akkor válik, ha résztvevők elismerik egymást, tisztelettel viszonyulnak egymáshoz.

Hogy ki, milyen szerepet tölt be a közösségben, az jórészt a vérmérsékletétől függ. Vannak hangadók, vezető alkatúak, és vannak követők. Mindkét típusra szükség van.

Nagyon fontos, hogy megtaláljuk egymással a megfelelő hangot (ami nem mindig könnyű), de így elkerülhetjük a felesleges megbántódásokat.

Járuljunk hozzá a közösség életéhez. Nekünk is jó lesz, ha nem zárjuk ki magunkat. Nagyszerű érzés, amikor együtt tudunk alkotni valamit. A közös eredmény élménye fokozza az összetartozás érzését. Összefogva erősebbek, jobbak leszünk, mint magányosan. A közösségbe tartozás egyszerre jelent kötelezettséget és rugalmasságot. Alkalmazkodnunk kell, de ha számunkra értékes a környezet, akkor ez nem lesz kényszer, hanem kedélyes időtöltés.

És a másik fontos dolog: vegyük észre, milyen sokan tesznek falunkért. Vannak, akik hivatali munkájukhoz kapcsolódva dolgoznak, mint az önkormányzatok (a községi, a német és a roma önkormányzat), tehát a falu vezetése, akik gondoskodni igyekeznek jó közérzetünkről. Aztán Lengyelen működik négy civil szervezet, akik szintén a közösségi életünket igyekeznek tartalmasabbá tenni.

A Lengyeli Óvodai és Néprajzi Gyűjteményekért Alapítvány működteti a falu néprajzi és óvodatörténeti múzeumát. Az Apponyi Alapítvány a mezőgazdasági középiskola szakmai oktatását támogatja. Sikerült autót nyerni az Alapítványnak a gyakorlati oktatásra járáshoz. A Lengyel Jövőjéért Egyesület településünk

programszervezéseit támogatja (könyvtár működtetés, nyári napközis programok). A Lengyeli Nyugdíjas Egyesület működteti a nyugdíjas klubot . 2000-ben Bai József alapította, aki idén távozott közülünk. Célunk a nyugdíjasok számára programszervezés, kirándulások szervezése a falu lakosságának is. Segítenek tagjaink a múzeum munkájában tárlatvezetéssel, az értékes gyűjtemény gondozásával.

De ne feledkezzünk meg az egyházak munkájáról, akik lelkünket gondozzák, keresztelik kicsinyeinket, tábort szerveznek az iskolásoknak, és nem utolsó sorban elkísérnek bennünket utolsó utunkra.

És még mindig nem értünk a végére a segítők során. A magánemberek számtalan jó dolgot találnak ki nekünk. Faragnak szobrokat, festenek, horgolnak, gobelint készítenek és kiállítják munkáikat gyönyörködésünkre. Segítenek az idős szomszédaikat, segítenek fát szállítani, és még sok más mindenben segítenek. Vegyük észre őket, és gondoljunk köszönettel munkájukra.

A faluközösségben vannak olyan alapdolgok, amelyek a normális élethez feltétlenül hozzátartoznak. Szükségünk van arra, hogy megfelelően tudjunk közlekedni, az utak jók legyenek, tiszták, télen ne kelljen nyakig érő hóban gázolni (már ha egyáltalán van hó!). Tudjunk vásárolni, legyen boltunk, ahol kaphatók a mindennapokhoz szükséges árucikkek, legyen megfelelő hely gyermekeink felnövekedése során fejlődésükhöz, tanulásukhoz. Legyen elérhető munkahely, legyen a szabadidő értelmes eltöltéséhez alkalmas lehetőség, ne mindig az otthoni négy fal között csak a TV-t nézhessük.

És ami nagyon fontos, ha nem vagyunk egészségesek, legyen hova fordulnunk.

Sokat változott a világunk az utóbbi néhány évben. Az általános iskola sajnos bezárta kapuit. Így iskolás gyermekeinknek utazniuk kell, kivéve, ha mezőgazdasággal kapcsolatos szakmát tanulnak a Lengyelen működő mezőgazdasági szakközépiskolában. Megszűnt a sportkör, ott árválkodik a sportpálya, bezárt posta, megszűnt a Takarék. Boltunk még van hál' Istennek.

És ami még ennél is fontosabb, orvosunk is, és orvosi rendelőnk is van. Huszonharmadik éve dolgozik nálunk dr. Erményi Tibor címzetes főorvos

úr, aki kiváló belgyógyász, kiváló szakember a maga szakterületén. Ő a 21. orvos az Apponyiak óta Lengyelen. Az Apponyi időkben hat uradalmi orvos volt, Erményi doktor úr a 15. körorvos nálunk, ahogy Bai József helytörténész munkájában olvashatjuk.

Most Erményi doktor úr huszonhárom éves lelkiismeretes lengyeli munkáját szeretnénk elismerni. Hiszen tevékenysége nagyon fontos és szükséges mindennapjainkban nemcsak a mi, hanem a szomszédos települések lakói számára is. Szerény elismerésünkkel, a Közösségért Díjjal szeretnénk kifejezni köszönetünket, hogy ezt a nemes szolgálatot ellátja itt nálunk. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy számos olyan feladat van, amelynek az ellátásához egy jól működő kollektívára van szükség.

Doktor úr mellett az orvosi rendelőben Bernhardt Lászlóné Bea és Hoffmann Jánosné Enikő is keményen kiveszik részüket a betegellátásban. Ahogy doktor úr is számít az ő munkájukra, úgy mi mindannyian még sok évig számíthatunk arra, hogy mindhárman itt lesznek közöttünk, és ahogy lehet és ahogy hagyjuk, őrzik egészségünket.

Mindhármukat köszöntjük, és eddigi munkájukat szívből köszönjük. A szerény ajándék közösségünk adományának köszönhető, ezt is szívből köszönjük.