Erdélyben tett felfedező utat a Vakok és Gyengénlátók Egyesülete

Ezen a nyáron két ízben is Erdélybe szervezett kirándulást a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesülete. Első alkalommal júniusban, másodszorra pedig augusztusban ismerkedtek meg a tagtársak ennek a vadregényes tájegységnek a szépségeivel. A második expedíció – mely Potápi Árpád János államtitkár támogatásával valósult meg – erőteljes szakmai jelleget is magán viselt. Ez például abban is megmutatkozott, hogy a Tolna vármegyei csapat Székelyudvarhelyen az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítványnál, valamint az Artera Alapítványnál is erősítette a már korábban kialakított, szívélyes kapcsolatot.

– A második útnak tizennyolcan vágtunk neki – mondta el Kovács Lászlóné, a Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Egyesületének elnöke. – Farkaslakán volt az állandó szálláshelyünk, innen indultunk felfedező utakra. Csíksomlyó, Hargitafürdő, Máréfalva, Békás szoros, Gyilkos-tó, Gyergyószentmiklós, Szejkefürdő, Korond, Segesvár, Fogarasi havasok és még lehetne sorolni a felkeresett helyszíneket. A listából is kitűnik, hogy igen sűrű programunk volt, gyakorlatilag csak aludni jártunk Farkaslakára.

A csapat számára a különleges vidékek közül is kiváltképp emlékezetes maradt a Transzfogarasi út, ami a hegyvidék hatalmas sziklaormai között  kanyarogva kétezer méter feletti magasságban ér véget. 

– Már többször volt szerencsém ide eljutni, de most első alkalommal nyugtázhattam, hogy nem fúj a szél, nem esik a hó és nem szakad az eső – folytatta az elnök. – Kellemes melegben a nap gyönyörűen sütött, a közeli tengerszem felszíne csillogott – bátor holland turisták meg is mártóztak a vízben –, mi pedig szinte ittuk a friss, hegyvidéki levegőt. Néhányan közülünk, látó társaik segítségével, megtettek még kétszáz-kétszázhúsz métert felfelé, meghódítva a szikla csúcsot. 

Az iménti, érzékletes leírás után sok olvasóban felmerülhet a kérdés: vajon valóban látták az egyesület tagjai a Fogarasi havasokban a  természet ezen csodáit? 

– Mindent láttunk! – jelentette ki az elnök határozottan. – Hiszen szinte mindannyiunknak volt látó kísérője, illetve Máthé Attila, a székelyudvarhelyi gimnázium tanára révén szakavatott idegenvezetőnk is. Nekik, érzékletes leírásaiknak köszönhetően a láthatatlan láthatóvá vált számunkra.

A csapat tisztelgett Tamási Áron farkaslaki síremlékénél, Szejkefürdőn Orbán Balázs sírjánál, továbbá Petőfi Sándor emlékművénél Segesváron. Székelyudvarhelyen zajlott le a találkozás az Erdélyi Magyar Látássérültekért Alapítvány tagjaival, kifejezetten vendégszerető fogadtatás közepette. Ugyanebben a városban tekinthetett bele a Tolna vármegyei csoport a székely-magyar hagyományos kézművesség értékeit őrző, hagyományait ápoló Artera Alapítvány tevékenységébe, a Csokonai Vitéz Mihály-díjas Lőrincz Zsuzsanna elnök kalauzolásával.

– Így, immár itthonról visszatekintve megállapíthatjuk: olyan élményekkel gyarapodtunk, melyek feledhetetlenek, soha nem lehet elvenni tőlünk – vont mérleget Kovács Lászlóné.  – Ezek mindig itt maradnak a fejünkben, az agyunkban, a szívünkben és a belső látásunkban.