Amíg bírja, dolgozik

2023.09.14. 14:40

Ismerni kell a saját gyökereinket – beszélgetés dr. Józan-Jilling Mihály főorvossal

Dr. Józan-Jilling Mihály belgyógyász, kardiológus, egyetemi docens a Vármegyenapon vehette át a Tolna Megyei Németségért nívódíjat, amely elismerése az immár 33 éve folyó önzetlen munkájának, amelyet a magyarországi németek helyi és országos közéletében tett.

Mauthner Ilona

Dr. Józan-Jilling Mihály belgyógyász, kardiológus, egyetemi docens (Archív fotó: Makovics K.)

A györkönyi gyökerekkel büszkélkedő főorvost többek között arról is kérdeztük, otthon hogyan ápolták a sváb hagyományokat, illetve mennyit változott az egészségügy az elmúlt negyven évben.

– Főorvos úr, mit jelent az ön számára az hogy sváb családban cseperedett?

– Nagyon fontos, hogy az embernek legyenek gyökerei. Mert ha valakinek nincsenek gyökerei, az nem tud szárnyalni. És én úgy gondolom, hogy a fiataljainkat is így kell nevelni, hogy tudják, honnan jöttek és hová tartanak – mondta dr. Józan-Jilling Mihály. – Én Györkönyben születtem, ott nevelkedtem, számtalan emléket örzök a szívemben arról az időszakról. Egy protestáns, evangélikus községben nőttem fel.  A magyarországi németek kétharmad részben katolikus, egyharmad részben pedig protestáns felekezethez tartoztak, és ez azért a svábok között is nagyfokú különbséget jelentett itt Tolnában is. Eléggé puritán életmódot éltünk, nagyon nagy ünnepségek nem nagyon voltak, hiszen ez a háború utáni időszak volt, az ötvenes évek. Szüleim mindkét oldalról kitelepítve.  A hatvanas években, amikor kicsit már oldódni kezdett a világ, akkor nekünk az jelentette a kikapcsolódást, hogy lehetővé vált, hogy meglátogattam a nagymamámat, aki Németországban élt. A nagymamámat 1959-ben láttam életemben először, azt megelőzően csak levelezésben voltunk egymással, édesapám így gyakoroltatta velem a német írást. Viszonylag korán elkerültem Pécsre, először gimnáziumba, majd az egyetemre, és a mai napig az első és utolsó munkahelyemen, a szekszárdi kórházban dolgozom. Sokat jelent nekem az idetartozás. Ha Szekszárdon végig megyek az utcán, sok ember köszön, és sokan fogadják az én köszönésemet is.

– Gyermekeinek, unokáinak szokott-e mesélni a régi dolgokról?

– A fiúknak nagyon sokat, főleg a nagyobbiknak, Misinek, aki jogász, ő jobban érdeklődik a történelem után. A kisebbik fiam, Balázs, informatikus, ő már egy kicsit modernebb kiadás. Még két fiú unoka tartozik a családhoz és egy kislány, ők még nincsenek abban a korban,  hogy a nagypapa régi dolgokról meséljen nekik, de ahogy az értelmük ki fog nyílni, akkor eljön ennek is az ideje. A feleségem dr. Rasch Hilda üzemorvos és háziorvos. Szekszárdon ismerkedtünk meg, a kórházban. Fontosnak tartottam, hogy a két fiam megfelelő német képzést kapjon, gyerekként is. Mind a kettő Bajára járt, a magyarországi németek általános művelődési központjába. Ott érettségiztek német tagozaton.

– Hat éve hogy nyugdíjba ment, de a betegek szerencséjére kardiológusként ma is dolgozik a vármegyei kórházban. Korábban azt nyilatkozta, hogy amíg fizikailag és lelkileg bírja, addig szeretne dolgozni. Hogy érzi magát?

– Kiválóan. Valóban így van, Babits Mihály Jónását idézve, „míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek”, én is csak addig szeretném tenni a dolgomat. A covid utáni időszakban úgy gondolom, hogy nagy szükség van szakorvosra. Egyébként meg jó érzés dolgozni, a mindennapi életünknek a része. Az én hobbim a munkán, fontos, hogy az ember a topon legyen. Tanítok a pécsi egyetemen, elsősorban német hallgatókat. Elég kritikus közönség, tehát ott nem lehet azt mondani, bocsánat két évvel ezelőtt leálltam a szakirodalom követésben.

– Négy évtized alatt mennyit változott az egészségügy?

– Nagyon sokat. Sok a bizonytalankodás, a szervezetlenség, nyilván ez a covid-járvánnyal is összefügg. Ez az egész világot érintette. Sokat változott a világ. Felgyorsult minden körülöttünk, és ennek vannak árnyoldalai is. A tudománynak sok olyan területe kezd fejlődni, mint a mesterséges intelligencia vagy a telemedicina. Az  biztos, hogy nagyon fontos, hogy ezek a megfelelő módon kialakuljanak, de véleményem szerint valahol azért a horatiusi arany középutat kellene tartani. Nem tartom megfelelőnek, hogy teljes egészében leszokjanak az orvosok arról, hogy a beteget szemtől szembe kikérdezzék, foglalkozzanak vele, netán fizikálisan megvizsgáljuk. Sajnos ezek manapság már kiveszőben lévő fogalmak, pedig rendkívül fontos információk nyerhetők a beteg és orvosa személyes találkozása során. Én a magam részéről továbbra is ilyen szempontok szerint végzem a dolgomat.

Számtalan estben ismerték el a munkáját

Dr. Józan-Jilling Mihály főorvos munkáját számtalanszor ismerték már el eddig is. A teljesség igénye nélkül: 1995-ben Bezerédj-díjjal, 2008-ban Pro Urbe Szekszárd Emlékplakettel, 2014-ben Batthyányi-Strattmann  László-díjjal, 2020-ban a Szekszárdi Németségért Klézli  János Nívódíjjal tüntették ki, 2021-ben a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette át.
Hobbija, már ha marad ideje rá, a XX. század történelme. – Aki nem ismeri saját hazája történelmét, az nem érti meg a jelenét sem. Magyarországi németként jellemző ránk a kettős identitás, itthon kicsit németnek, ott magyarnak érzi magát az ember. Ezért is fontos, hogy jól ismerjük a saját gyökereinket, azt, hogy honnan is jöttünk – vallja dr. Józan-Jilling Mihály.

Dr. Józan-Jilling Mihállyal nemrégiben készítettünk podcastet. A beszélgetést itt hallgathatja meg.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában