Üres maradt a becsületkassza

Bizonyára emlékeznek még az olvasók, annak a bátaszéki őstermelőnek az esetére, aki becsületkasszával árulta a háza előtt kialakított pavilonban a termékeit. 

Nem volt ott eladó, a termékek csomagolására viszont rá volt írva a súlya és az ára. Az egyik közösségi oldalon az jelent meg: tudja a vásárló, mit kell a portékáért fizetnie, ha szeretne. Ezt követően mit gondolnak, mi történt?!

Természetesen a szemfüles látogató csak azt a két szót jegyezte meg: ha szeretne. Ő viszont nem szeretett volna fizetni egyetlen fillért sem a becsületkasszába. 

Az esetről a Tűz van babám című cseh film jutott az eszembe. Az a jelenet, amikor a tombolára szánt nyereményeket tették ki az asztalra a szervezők. Egyszer csak lába kelt a legértékesebbnek. A szervezők megijedtek és azt találták ki, hogy leoltják a villanyt, így aki azt ellopta, visszateheti anélkül, hogy megszégyenülne. Így is lett. Bemondták a mikrofonba, hogy kérik az enyveskezűt, tegye vissza a lopott holmit az asztalra, amíg sötét lesz a szobában. 

Amikor visszakapcsolták a villanyt, azt látták, nem, hogy nem tették vissza a drága ajándékot, de a többit is ellopták. Hát ennyit a jószándékról és a bizalomról. Sajnos, van, ahol még nem elég érettek ehhez az emberek.