A gyerekeket küldték be lopni, mert kevésbé büntethetők

35 ÉVE a gazdasági helyzet romlásával együtt járó, elszaporodó áruházi, bolti tolvajlásokról közölt írást a Tolna Megyei Népújság 1988. november elsejei száma. „Szervezett csoportok kötik le az illetékesek figyelmét, míg mások zavartalanul – és gátlástalanul – süllyesztik el a különböző rejtekhelyek mélyére a kiszemelt tárgyakat. Felnőttek kisgyermekeket biztatnak az eltulajdonításra tudván, hogy a kiskorúak más elbírálás alá esnek” – olvasható a cikkben. Bujdosó Károlyné, a szekszárdi 50. számú bolt vezetője sokatmondó megállapítást tett: „Csak az az érdekes, hogy kenyeret eddig még sohasem toptak tőlünk, luxuscikkeket – például francia konyakot és egyéb márkás italokat – már annál többször.”

35 ÉVE többen is betelefonáltak a Tolna Megyei Népújság szerkesztőségébe, hogy jelezzék: Szekszárdon, a posta mellett folyó bontásnál miként törik, zúzzák össze a míves faragású kaput. „Sajnos, már csak a roncsait tudtuk a művészi asztalosmunkának lefényképezni” – jelent meg a lesújtó hír a lap 1988. október 29-i számában. „Több együttérzővel az érdektelenség barbár rombolását nyugtázhattuk, és újfent kérdezgethettük: Hol vannak ilyenkor a fizetett és önkéntes város- és környezetvédők? Nem lehet egy bontást megelőzően szakemberekkel megbeszélni, hogy mit kellene meghagyni, megóvni? A kérdések, kérdések maradnak. A tény meg tény. A lelki érzéketlenség, szegénység növekedése mellett egy szép iparosmunkával szegényebbek lettünk.”

35 ÉVE sztárparádé fémjelezte a szekszárdi Német Bemutatószínpad Lerne lachen ohne zu Weinen, azaz Tanulj nevetni sírás nélkül című darabját. A Máté Lajos rendezte előadásról a Tolna Megyei Népújság 1988. november elsejei számában Csányi László írt kritikát. „Természetesen jó színészekre volt szükség s ebben a Deutsche Bühne eddigi működése során sem volt hiány. Ábrahám Edit, Gera Zoltán régi ismerős, most a kitűnő Schubert Éva csatlakozott hozzájuk s alkalmi balesete ellenére, lábán gipsszel végigkomédiázta az előadást. S itt van Dobák Lajos, aki jeles szinész és nagyon szépen mondja a német szöveget, s megbízható, társ volt Simorjay Emese és Újlaky Károly.”