Nem árt, ha egy műsorvezető tud beszélni

Azt mondja egy interjúban Endrei Judit az egykori tévés bemondó, hogy őt 45 évesen leépítették annak idején, jöjjenek a fiatalok felkiáltással. És jöttek. Vannak közöttük jók, de nagyon felhígult a szakma. Pedig nem árt, ha egy műsorvezető tud beszélni, hangsúlyozni, és van szókincse. 
Táplálkozás és szaporodás. Ezek a földi lét alaptevékenységei, és a teremtés koronáinak többsége meg is elégszik ennyivel. Pláne, ha még egy kis szórakozásban is része lehet: meccs, buli. 

Az intelligens ember ennél többre vágyik, ám egy művészfilm vagy egy elvont írás, festmény, zenemű nem szólítja meg a tömegeket, ezért nem piacképes. Olyan alkotásokat érdemes közreadni, amelyek valamicskével az igényszint (igénytelenségi szint) fölött vannak, tehát emelhetnek azon. Sajnos nem ez történik az esetek többségében, hanem a tömegízlés elvtelen kiszolgálása, üzleti megfontolásból. Káromkodás, pornóba hajló szex, és végeláthatatlan főzőműsorok minden tévécsatornán. Egy sztárnak soha nincs annyi nézője, mint amikor pogácsát süt. 

A színjátszás terén tapasztalható, hasonló állapotokról Pásztor Erzsi (alias Lenke néni) beszélt egy rádióműsorban. Ma már némelyik sorozatban, utcáról behívott járókelők játsszák a szerepeket. Amiből könnyen arra lehet következtetni, hogy „színészkedni” bárki tud. Holott ez komoly tehetséget és szakmai rutint igénylő mesterség. Nem kéne lebutítani. 

Csoda-e, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztői számára már nem nagy kihívás a képalkotás, a zeneszerzés vagy a forgatókönyvírás?