A szent passzivitás kezdete: az isteni erőforrás elfogadása

– Sok templomfelújítás történik mostanában; a kölesdi is ezek közé tartozik. Az istentiszteleten elhangzott, hogy Tolna vármegyében 16 református templomon végeztek kisebb-nagyobb állagmegóvó felújítást a közelmúltban. Milyen állapotban vannak összességükben ezek az épületek?

– Egyre jóbb állapotban – mondta Balog Zoltán püspök. – Több száz templom épült és több ezer újult meg a Kárpát-medencében az elmúlt időszakban. Van tennivaló, mert nagy volt az elmaradás. Ne felejtsük el, hogy negyven év szinte kiesett, és a rendszerváltást követően se volt annyi pénzük az egyházaknak, hogy felújítások végeztessenek. Most szerencsére olyan kormány van, amelyik látja ennek fontosságát, és támogatja. Megemlítendő az is, hogy az egyházaknál nem elapadnak, hanem gyarapodnak az állami források, mert a hívek, saját adományaikkal kiegészítik azokat.

– Említett a prédikációjában egy érdekes fogalmat, vagy viselkedésformát: a szent passzivitást. Hogyan kell ezt értelmezni a mai, pörgős világban?

– Tulajdonképpen az élet kezdete a szent passzivitás. Megünnepeljük a hetedik napot, nem dolgozunk, nem pörgünk, hanem nyitottá válunk Isten felé. Engedjük, hogy rendbe rakja a dolgainkat, behelyezze az életünket azon összefüggésrendszerbe, ahol a legjobb helye van, s aztán kezdődhetnek a dolgos hétköznapok. Tehát először elfogadjuk az erőforrást, aztán ezzel az erővel jól gazdálkodunk.

– Ön püspök és zsinati elnök. Mi ennek a két titulusnak a lényege?

– A mi egyházunknak Magyarországon belül négy egyházkerülete van. Én a Dunamelléki egyházkerület püspöke vagyok, mely kerülethez többszáz település tartozik a Duna két partján, a főváros is, az északi országhatártól a déliig. A zsinat a legfőbb testület, a négy egyházkerület tisztségviselői alkotják; száz fő. Ennek vagyok a lelkipásztori elnöke, s van egy presbiteri elnök is, mert a mi egyházunkat a kettős vezetés jellemzi. Fontosnak tartjuk, hogy a gyülekezeti tagokat is bevonjuk a döntéshozatalba.

– Köztudott, hogy éveken át miniszterként működött. Hogyan egyeztethető össze a politikusi és a lelkészi munka?

– Sorrendiség van. Lelkipásztorként kezdtem, aztán a közélet színpadán is igyekeztem úgy viselkedni, erkölcsileg, emberileg, hogy az Úristen irányítását tartsam szem előtt. S mikor elérkezettnek láttam az időt, azt letettem, visszatérve az eredeti helyemre, a szolgálathoz. Lelkésztársaim bizalmát élvezve, kétharmados többséggel választottak püspökké. A kormányzati munkában a lelkészi szemléletmódom volt hasznos, a lelkipásztori munkában a kormányzati tevékenység során szerzett tapasztalataim hasznosíthatók.

– Említette a beszédében, hogy viszonylag keveset volt még Tolnában, de szívesen jön, ha hívják. Lesz erre ideje?

– Minden hétvégémet a hívek, a nép között töltöm. Nyilvánvalóan a legtöbbet a fővárosban vagyok, de sokat járok vidékre, általában szombaton és vasárnap is két-két gyülekezethez jutok el szolgálni. Találkozom azokkal, akik buzdításra várnak, és akik nekem is erőt adnak. Ha látom az élő, tevékeny közösségeket, öröm tölt el, mert tudom, hogy van kikért dolgozni.