A „Visztulai csodára” emlékeztek

A lengyelek a varsói csatát így emlegetik ma is: a „Visztulai csoda.” Ebben döntő szerepe volt a Magyarországról megérkező fegyverszállítmánynak. A megalázott és kifosztott Magyarország baráti segítsége volt az egyetlen külföldi támogatás a lengyelek élet-halál harcában. Felső-Magyarország Árva Vármegye, Alsókubin község szülöttje, Divéky Adorján is részt vett a lőszerszállítmány útjának megszervezésében. Ezzel az alapító elnök mintegy megelőlegezte a művelődési házban tartott előadást, mely Divéky Adorján élete munkáját méltatta. 

A rövid beszédet a mécses gyújtás és a koszorúzás követte. Bonyhád város vezetése nevében Szabó Tibor alpolgármester helyezte el a város koszorúját a Magyar-Lengyel Barátság Emlékművénél, ezután a lengyelek és a magyarok következtek. A fehér-piros és piros-fehér-zöld zöld szalagok egymás mellett díszlenek, hirdetve, hogy ma is él a két nép barátsága. 

A program a Vörösmarty művelődési központban folytatódott. A tagok meleg szavakkal emlékeztek meg egyik alapító tagjukról, a november elején elhunyt Surján Pauláról. A tizenhárom éve működö csoportnak már három halottja van: Kazimierz, Dódi és Paula. Mint minden igazi közösségben, itt is keresztnevükön hívják a tagok egymást. 

Az előadó rövidebb előadásban méltatta Divéky Adorján (1880-1965) munkásságát. A lengyelországi levéltárak magyar vonatkozású kutatója volt évtizedeken át, 1934-től 1939 szeptemberéig a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója, 1929-től 1949-ig a Magyar Miczkiewicz Társaság aktív tagja, a debreceni Tisza István Tudományegyetem oktatója. 

1950-es nyugdíjaztatása után Krakkó város reneszánsz kori magyar emlékeinek kutatója. Történeti munkái magyarul és lengyelül is megjelentek. A Varsói Magyar Kulturális Intézet hétvégi magyar iskoláját Divéky Adorjánról nevezték el. A bonyhádi közös magyar-lengyel emlékművön is természetesen szerepel a neve.