Hóban járta körbe a vulkán kalderáját

Egykoron a mai Magyarország területén is ontották a füstöt és a lávát a vulkánok. Az egyik ilyen jellegzetes tűzhányó vidék a jelenlegi Börzsöny hegység területén volt. Több mint tíz millió évvel ezelőtt ezen a részen egy olyan vulkáni kúp alakult ki, melynek beszakadt és feltöltődött maradványa – a kaldera – napjainkban is jól felismerhető. 

Sőt, ez az elnyújtott patkó alakú, vadregényes terület járható is. Mármint azok számára, akik nem ijednek meg a „völgyvidéken és hegygerincen át” vezető, kellő fizikai felkészültséget igénylő természetjárástól. Közéjük tartozik Létai Máté, a Szekszárdi Mentőállomás munkatársa is. A kihívásokat kedvelő mentőtiszt, másodmagával rajtolva, sikerrel teljesítette az idei Börzsöny Vulkántúrát. Ez a megállapítás első olvasásra  módfelett egyszerű kivitelezést sejtet, de azért nem árt tudni: a kijelölt negyvenkét kilométeres távot időnként alig járható, csúszós ösvényeken kellett megtenni. S még egy „apróság”: mindvégig hóban és fagyban... 

– A hazai teljesítmény túrák közül ez az egyik legnehezebb – erősítette meg Létai Máté. – Nem is annyira a hossza miatt, az önmagában még nem okozna különösebb gondot. Viszont a szintkülönbség, amit  összességében megteszünk, meghaladja a kétezer métert. Ez olyasmi, mintha két, egymásra helyezett Kékestetőt másznánk meg.

A terep az egykori vulkanikus vidék jellemzőit viseli, azaz meredek emelkedők és mély völgyek és hasadékok szabdalják. Miután magasan fekvő területről van szó, a hó itt nem olvadt el, a ködbe vesző tájat, ameddig a szem ellátott, vastag fehér lepel terítette be. Ez ugyan romantikusnak tűnhet – valóban nem akármilyen látvány volt a havazás mentes december ismeretében –, ám a haladást gyakorta erőteljesen lassította. Ilyen esetekben tett jó szolgálatot a túra bakancsra erősített jégjáró, azaz a  csúszásmentes gumitalp, avagy a lépdelést, egyensúlyozást egyaránt segítő síbot.

– A Csóványoson, avagy a Nagy-Hideg-hegyen, a túra ezen csúcs pontjain hetven-nyolcvan centiméteres hótakaróval küzdöttünk meg – folytatta a mentőtiszt. – Minden nehézsége mellett is élményt jelentett számunkra ez a helyzet. Hiszen ilyen jelentős hómennyiséggel mostanság jobbára csak valamely határon túli terület magashegységében, a Kárpátokban vagy az Alpokban találkozhatunk. A hegytetőn a hőmérő higanyszála mínusz tíz fokot mutatott, kulacsunkba belefagyott a víz.  

Az embert próbáló, 13 óra 40 perc alatt, szintidőn belül teljesített túrának tehát akadtak bőven nehéz pillanatai. Ám a célba érést azonnal követő eufória, a szinte mámoros jókedv minden korábbi megpróbáltatásért bőséges kárpótolást nyújtott. 

Létai Máté egyébként nem ma kezdte a túrázást. Ez élete része, azt vallja: nemcsak fizikai állapotát tartja karban, hanem lelki egyensúlyát is megőrzi azzal, hogy időnként útra kel. Korábban már bejárta az El Camino zarándok utat. Ez azt jelenti, hogy huszonnyolc nap alatt közel kilencszáz kilométert tett meg, míg a Pireneusok hegyvidékéről indulva elérkezett a Santiago de Compostela városában található katedrálishoz.

Évente legalább két alkalommal résztvevője egy hazai Szent Jakab útnak, megtéve a Budapest-Lébény, avagy a Tihany-Lébény távot. De nem maradt hűtlen szűkebb pátriájához, azaz Tolna vármegyéhez sem. Ugyanis visszatérő vendég a szekszárdi Bartina-túrán is. Itt ugyan például a Börzsönyhöz képest diszkrétebb a szintkülönbség, de ez – jelentette ki – mit sem von le a táj szépségéből.