Nem mindennapi hősök voltak, kik a mélybe szálltak

A megemlékezést és koszorúzást Borbála napja, a bányászok nemzetközi emléknapja alkalmából tartották meg Nagymányokon a Riegl Antal emléktáblánál, mely a magyarországi bányászok körében is már évszázadok óta kiemelt ünnepnapnak számít. Szent Borbála azonban nemcsak a bányászok, hanem a tüzérek, a kohászok, és az építészek védőszentje is.

Jó szerencsét volt a köszöntés

Bartucz Máté, Nagymányok polgármestere beszédében így emlékezett meg róla: „A Szent Borbála életéről szóló legendák több változatban terjedtek el, amelyek több ponton ellentmondanak egymásnak. Közös motívum, hogy apja pogány volt és hogy megóvja, egy toronyban nevelte. Mégsem tudta teljesen elzárni a világtól, Borbála titokban kereszténnyé lett. Keresztény hite miatt édesapja kínzásoknak vetette alá. Borbála mindvégig hű maradt a hitéhez. A legenda szerint kínzásai közepette újabb és újabb csodák történtek: ilyen volt, amikor például éjszaka fénnyel telt meg sötét börtöne, sebei minden reggelre begyógyultak és a fáklyák, amelyekkel kínozni akarták, kialudtak, mielőtt hozzáérhettek volna. Ruhátlanul kipellengérezték a város piacán, de a földből felszálló köd és az égből leszálló felhő ruhaként fedte el testét. Végezetül lefejezésre ítélték, amit apja saját maga hajtott végre. Nem sokkal később villám csapott bele és porrá égett. A történet miatt minden gyorsan keletkező tűz és robbanással kapcsolatos szakmának, hivatásnak a védőszentje lett Szent Borbála.”

Krausz Péter, a szakszervezet elnöke éves beszámolójában kiemelte, az idei év kiemelten jónak számított az előző évekhez képest: – Egyesületünk minden évben próbálja segíteni a helyi rászorulókat és az idei évben csak krumpliból kettő ezer zsákot tudtunk sokkal olcsóbban beszerezni a piaci árhoz képest. 

Egyesületük két fontos eseményét, a márciusi nőnapot, melyen a szakszervezet hölgy tagjait köszöntötték és a szeptemberi bányásznapot emelte ki az elnök. Ünnepi beszédéből egyértelműen kiderül, milyen nehéz sorsa volt a bányászoknak. 

„Korán kelés, utazás a munkahelyre, fagyoskodás a buszmegállóban. A busz több helyen megállt, és mindenhol páran fölszálltak. Jó szerencsét volt a köszöntés. Lassan elértünk a Premsz hegyig, és meghallottuk a kihúzó ventilátor hangját. Ekkor kezdtünk ébredezni. Futás a falézolóba, gyors kávé, cigi, öltözés. Utána beosztás, még egy utolsó cigi, és nyomás a munkába. Fagyoskodás a táróban, míg a kasig elérünk. Vállunkon a menekülő készülék, fejünkön a kobak, rajta a lámpa, derékszíjunkon a kulacs. De mielőtt a kasba szálltunk, felhangzott a bányászköszöntés: Jó szerencsét! Mikor szédítő iramban megindult a mélybe a kas, a fülünk bedugult, először kapaszkodtunk, aztán már nem. Fáradtan, kialvatlanul, gondolatokba mélyedve álltunk, kevés szó hangzott el. Aztán a kas hirtelen megállt. Mi kiszálltunk, és elindultunk a munkahelyek felé. A vágatok egyre sötétebbek, egyre szűkebbek lettek, a gumicsizmás lábunk egyre többször vízbe gázolt, a levegő egyre melegebb lett, és egyre kevésbé hasonlított a kinti levegőre. Amikor a munkahelyre értünk, első volt a kaja. Újságpapírba csomagolva vittük. A szerencsésebbek kolbászt, szalonnát, hagymát vittek, a kevésbé szerencsések zsíros kenyeret. De, lent a föld mélyén minden finom volt. Aztán kezdődött a munka. A főte recsegett a ránehezedő nyomástól, az art durrogott a szénben lévő metántól, de mi nem féltünk, megszoktuk. Tettük a dolgunkat. Nyomtuk a réselőt, a szívlapátot, cipeltük a TH vasat, a bányafát, toltuk a csillét. Ilyenkor már csak nagyon kevés ruha volt rajtunk. Itt is kevés szó hagyta el a szánkat. Nem is értettük volna a beszédet, mert a réselő hangja, a kaparó motorjának a visítása elnyomta volna a szót. Mi mégis mindent értettünk, egy nézésből, pillantásból, fejbiccentésből értettük egymást. Csurom vizesek voltunk. Az arcunk fekete a szénportól, csak a szemünk, és a lámpánk világított. Vége a műszaknak. Kifelé ugyanaz, Gyalog a kasig, beszállás, fagyoskodás a táróban, bár kicsit könnyebb volt a cuccunk, hiszen a pindlit megettük, a vizet megittuk. Körülbelül 1 kilométer gyalog. Csizma mosó, falézoló, a készülék és a lámpa a helyére. A készülék helyéről előkerült a cigi, aztán még egy. Fürdés ultra sollal, vagy Wu 2-vel, puklizás, öltözés. A falézolóban megint cigi. Az utolsó slukkot a buszra fölszállva fújtuk ki. A Buszon ulti, vagy bóbiskolás. Hazaértünk, kaja, pihenés, vagy ház körüli munka következett. Este a vacsoránál megkérdezte a párunk: megéri ez nekünk? Mire a válasz: tudod anyjuk, aki egyszer a bánya levegőjét megszagolta, örökre bányász marad.”