Már csak átvészelem apptalanul

Töltsd le az appot! Töltsd le az appot! Mindenütt ezt a dumát nyomják. Gyerekek, én nem akarom letölteni! Megéltem 65 évet anélkül, hogy letöltöttem volna, ezt a kis időt, ami földi vendégszereplésemből hátra van, már csak átvészelem apptalanul! Töltse le, akinek prímszámmal kezdődik a neve, vagy keselyűk ringatták a bölcsőjét! Engem nem izgat az app. Apám se töltötte le, nagyapám se, mégis elvoltak. Ha venni akartak valamit, elballagtak a boltba, ha ügyeket intéztek, bementek a tanácshoz, a földhivatalba vagy a bankba. Sima séma. 

Persze a szegény munkáltatók minél kevesebb dolgozót akarnak foglalkoztatni, spórolnak, hogy hó végére is maradjon egy kis kosztpénzük, s ezért reklámozzák az online vásárlást, online ügyintézést, online bankolást. Ám én szeretek a szemébe nézni annak, akitől háromszögletű kockasajtot veszek, vagy tulajdonilap-másolatot igénylek, mert fontosnak tartom a hús-vér emberek közötti kommunikációt, és érdekel a természetes intelligencia. 

Az appolásra bírható felnövekvő nemzedék lelkes. Bár bizonyára nagyon bánják a fiúk-lányok, hogy az utódot még ma is kilenc hónapon keresztül ki kell hordani, s nem tölthető le egy netes felületről. 

Titkon persze remélik, hogy a továbbiak megoldhatók lesznek néhány billentyűkombinációval: ringatás, etetés, némítás, tisztába tevés. De nem! De de! Tuti, hogy már folynak kísérletek az apposított pelenkacserére néhány eldugott, alapanyagban gazdag laboratóriumban.