A gyerek előtt se legyen tabu a halál témája, hiszen a veszteség az élet része

A halál, a gyász témája ne legyen tabu – tanácsolja Holcsik Erzsébet mentálhigiénés és klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus, gyásztanácsadó. Mint mondta, legyen nyitva az az ajtó, amely a témához vezet, legyen olyan légkör, amelyben a gyerek mer kérdezni, szóba hozni az őt foglalkoztató kérdéseket. Azok a gyerekek, akik érzelmileg biztonságos közegben nevelkednek, legtöbbször maguktól is szóba hozzák a számukra fontos témákat. Ilyenek a halállal és születéssel kapcsolatos nagy kérdések is, amit a legtöbb óvodás korú gyermek már meg tud fogalmazni. Emellett azt hangsúlyozta, hogy szülőként érdemes végig gondolni a saját viszonyunkat a halálhoz, a veszteséghez, mert akkor tudunk megnyugtató, őszinte és hiteles válaszokat adni.

A veszteségélmény a mindennapok része

A halál, a veszteség az élet része, amelynek témáját sokan azért kerülik, mert úgy gondolják, túl komoly, komor egy kisgyerek számára. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek kíváncsiak, érteni, tudni szeretnék, mi történik körülöttük. A veszteségélmény pedig szorosan kapcsolódik a mindennapokhoz, hiszen nem csak egy szeretett hozzátartozó halálakor élheti át az ember, hanem költözés, válás, munkahely elvesztése esetén is. A kisgyerekeket pedig ugyanúgy megviselheti a háziállat vagy a kedvenc plüss elveszítése. Nem baj tehát, ha a szülő bátran válaszol a gyermek kérdéseire, esetleg néhány szóban tájékoztatja arról, hogy nehéz időszakon megy keresztül, mert el kell engedni valakit vagy valami számára fontosat.

Hasonló a helyzet akkor is, ha egy családtag gyógyíthatatlan betegsége kerül szóba. Életkorhoz igazítva, röviden érdemes a gyerekkel megbeszélni a kialakult állapotot, különösen akkor, ha a hozzátartozó egy számára érzelmileg fontos személy. Ha lehetőséget kap a búcsúzásra, a veszteség gondolata helyet kap a családi kommunikációban, az hosszú távon megkönnyíti az elengedést, a gyász folyamatát.

A gyászban is maradhasson önmaga

Akárcsak a felnőttek, a gyerekek is egyéni módon dolgozzák fel a veszteséget, de mivel a személyiségük még fejlődik, van, amiben másként reagálnak. Megfelelő támogatással sok esetben a gyerekek gyorsabban túljutnak a gyász nehéz szakaszain. Ehhez fontos, hogy érzelmileg megtartó közegben legyenek, ahol ér szomorkodni, sírni, dühöngeni, ugyanúgy, mint játszani, nevetni vagy akár látszólag közömbösnek maradni. Vagyis nincs elvárás azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell érezni magukat, a gyászban is szabadon lehetnek önmaguk. Emellett azonban fontos, hogy ne legyenek magukra hagyva a kérdéseikkel, a fantáziájukkal. A közös emlékezés, fényképek nézegetése, a temetés mellett saját rítusok kialakítása mind segítik a veszteség feldolgozását.

A gyász nem betegség, nem zavar, egy természetes, dinamikus folyamat a lélekben. Lehetnek azonban olyan tényezők, amelyek megnehezítik, vagy megakasztják ezt. Ilyenkor érdemes lehet konzultálni egy gyásztanácsadóval. (A Napfogyatkozás Egyesület honlapján megtalálható a hazai képzett gyásztanácsadó segítők szaknévsora.) Ha a gyermek gyásza elakad, általában elhúzódó – több mint három hónapig tartó – viselkedésváltozást tapasztalni nála. Ez megnyilvánulhat visszahúzódásban, ingerültségben, túlzott aktivitásban, a környezet vagy önmaga felé irányuló agresszióban, intenzív hangulatváltozásokban. Lehet, hogy a gyerek szélsőségesen szorongani kezd az elválástól, vagy az elalvás, átalvás okoz nem várt nehézséget.

Leginkább az szül félelmet a gyerekben, ha maga a szülő is fél, de ezt megpróbálja elrejteni, ezért a hiteles érzelmi kommunikáció mindig a legjobb megoldás, akkor is, ha a felnőttnek is nehéz. Nem baj, ha a gyerek szomorúnak látja a szüleit, vagy sírni, hiszen ez egy természetes reakció veszteség esetén. Az is segítség egy gyereknek, ha azt tapasztalja, hogy a nyugtalanító érzések megoszthatóak, senkinek nem kell azokat egyedül cipelnie.

A szakember kiemelte, hogy nem az a fontos, mit hisz és mond a szülő a halál tényéről, arról, hogy van-e élet halál után, hanem az, hogy olyat mond, amit maga is elhisz és számára is megnyugtató. Szerencsére ma már kiváló gyerekirodalmak, könyvek érhetőek el a témában, ezeket érdemes elővenni, segíthetik a beszélgetést – tette hozzá Holcsik Erzsébet. Tapasztalata szerint ami kifejezetten ijesztő lehet a halállal kapcsolatban, az a visszajáró lelkek, szellemek témája, illetve a másik véglet, ha azt mondjuk, hogy nincs semmi.

Nyolc-kilenc éves korra értik meg a gyerekek az élet végességét

Arról is beszélt, hogy a halálfogalom fejlődése egy folyamat, ami a gyermekek érzelmi és értelmi érésével együtt alakul. Óvodás korban még az úgynevezett animizmus jellemző, amikor gyermek gondolkodása szerint minden él, mindennek lelke, személyisége van. Nincs ez másként a halállal és a halottal sem. Óvodáskor vége felé változik a halál felfogása és nagyjából kilenc éves korig a megszemélyesített halál figurája veszi át a szerepet. Ebben a szakaszban már külön válik a halott és az élő. Maga a halál válik egy önálló személlyé, fantáziaalakká, például kaszás csontvázzá vagy sötét ruhás alakká. A gyermekek halálfelfogása nyolc-kilenc éves kor körül válik a felnőttekéhez hasonlóvá. A gyerekek ekkorra megértik az élet véglegességét, a test elmúlását.

Arra vonatkozóan, hogy mennyi idősen lehet elvinni egy gyereket temetésre, a szakember szerint nincs korhatár. Azt szokta javasolni, hogy ha nincs külső akadály, vigyék el őket. A temetés lezáró rítus, határkő, amely kulcsfontosságú a gyász folyamatában. A gyerekeket nem a síró, szomorkodó emberek látványa zaklatja fel, hanem az elhallgatás, a titok, a kegyes hazugságok. Ha például azt mondják neki, hogy a nagypapa elutazott, titkolják előtte a temetést, de azt látja, hogy mindenki készülődik, nem fogja érteni, mi történik, és kívülállóként magára marad az érzéseivel.

A temetés kérdésében inkább az szokott kellemetlenséget okozni, hogy a gyerekek sokszor kíváncsiak, mások számára zavarba ejtően viselkedhetnek, „nem illendően”. Érdemes ezért előre beszélgetni a gyerekkel a temetésről, elmondani neki, mi fog történni. Nagy segítség lehet egy barát, rokon, aki vállalja, hogy a temetés alatt ügyel a gyerekre, a helyszínen válaszol a kérdéseire, ha elfárad, megunta, akkor arrébb sétál vele, vagy haza viszi. Nem várható el egy gyerektől, hogy mindvégig fegyelmezett maradjon, ugyanakkor fontos, hogy megkapja a lehetőséget arra, hogy részt vegyen a búcsúzáson. Ám semmi nem kötelező. Ha a gyerek a megbeszélés után úgy dönt, hogy nem akar elmenni, lehetőség szerint ezt is meg kell engedni neki.