Emlékpadot adtak át a kitelepítettek emlékére Kaposszekcsőn

A négy polgármester ünnepélyes keretek között megállapodást kötött, ennek a harmadik alkalommal – korábban Dombóváron és Mágocson – tartott megemlékezés és a kapcsolat további ápolására.

Az aláírást követően a Községháza előtti parkban, egy emlékpadot adtak át, mely Panyik Imre alkotása (a magyar szent korona vasból készített másolatát is elkészítette). A padot Molnár Imre, Felsőszeli alpolgármestere családjával magánemberként adományozta a településnek. Kaposszekcső és a felvidéki Felsőszeli között pont húsz éves papíron a hivatalos testvértelepülési együttműködés, valójában azonban ennek a két településnek a közös múltja a kitelepítésig, 1947-ig nyúlik vissza, amikor Felsőszeliből nagyon sok családot Kaposszekcsőre és környékére telepítettek, köztük Dombóvárra és Mágocsra is.

– A parkban nem csak ez a pad áll, itt található Kaposszekcső testvértelepülési kapcsolatainak a táblája, a német testvértelepülés által elültetett tölgyfa, s mivel 1947-48-ban nem csak ide érkeztek felvidékiek, de Kaposszekcsőről számos sváb családot is kitelepítettek, emiatt áll itt egy kitelepítési emlékmű is, ami a felvidéki és a sváb kitelepítésnek is emléket állít, rajta a felirat: „Emlékül azoknak, akik szülőföldjükön nem élhettek” – mondta el Vizin Balázs, az önkormányzat kommunikációs munkatársa.

Megható megemlékezést tartottak a templomban

A koszorúzást követően a felújított evangélikus templomban köszöntötte Szabó Szilárd evangélikus lelkész a jelenlévőket, majd a helyi polgármester, Badáczy-Csiba Zsuzsanna mondott megható beszédet, melyben elmesélte saját családjának kitelepítési történetét is.

Elmondta: „A közös, együttes erő, s a béke a legfontosabb. Pont ezért legyen a mai nap üzenete a következő pár József Attila sor, amiből egy rész a kint átadott padon is áll, amit Kaposszekcső és a magam nevében is még egyszer hálásan köszönök Molnár Imrének és családjának, az alkotónak, Panyik Imrének, valamint az eredeti ötletgazdának, Dr. Havasi Jánosnak: „a harcot, melyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, nem is kevés”

A templomi köszöntők után Nagyné Tóth Erzsébet adta elő József Attila: A Dunánál című versét, majd a Dombóvári Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Dráma- és Színjáték Tanszak növendékeinek előadásában a „Magyarok maradtunk...” című színi jelenetet is megtekinthették a jelenlévők Pfeiffer Jánosné, Kaposszekcső díszpolgárának inspirációja alapján. Végül Bagoly András tartott előadást „Egy kitelepített visszaemlékezése” címmel, amit a Mágocsi Magnificat Kórus műsora követett.

A Közösségi Házban egy helyi kiállítást is megnyitottak, Emlékek a kitelepítés tükrében címmel, amit dr. Havasi János, a község díszpolgára, jogász, újságíró  üzenetét felolvasva fia, Havasi Dániel  nyitott meg.