Ma is él a régmúltból ránk maradt népszokás

A májusfa eredete egyes feljegyzések szerint a kora középkorra tehető. Idővel Magyarországon is gyökeret eresztett és népszokássá vált. Réső Ensel Sándor ezt írta 1866-ban megjelent, Magyarországi népszokások című könyvében: „A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn térítgetni jártak, útitársuk lett a Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényeért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánítják, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-én). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet észrevétlenül.”

Hetven éve is lobogtak a szalagok

A szerző azt is hozzátette, hogy „ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi kellő hatását”. Ami jó esetben akár igaz is lehet, de ezzel együtt is biztos: a májusfa állítás nemhogy nem ment ki a divatból, de egyenesen reneszánszát éli. Írhatnánk, hogy Tolna vármegyében is, de a tényekhez tartozik, hogy szűkebb pátriánk már hosszú évtizedekkel ezelőtt is jó példával járt elől. Ha fellapozzuk a kereken hetven évvel ezelőtti Tolnai Naplót, akkor az 1954. május 4-i lapszámban ez a kistormási életkép tárul az olvasók elé: „a kisbíró Cseh Juciék kertje előtt meg is állt és megcsodálta a hatalmas májusfát, amelyen igazi selyem szalagok libegnek-lobognak és nézzük csak — a tetején egy szép, rózsás selyemkendő. Gavallér legény volt – ismeri el magában –, akárki tűzte is a szép májusfát.”

A részlet érzékelteti azt, amit dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, történész, a Wosinsky Mór múzeum nyugalmazott munkatársa így fogalmazott meg a Tolna megyei népi kalendárium című tanulmányában: „A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfa-állításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa.”

Rekord és humor is társul hozzá

Májusfa ügyben egyébként vármegyénk rekordot is magáénak mondhat. A Tolnai Népújság 2008. május 2-i száma azt közölte, hogy „Bonyhádon felállították Magyarország legnagyobb májusfáját: 32 méter magas, három tonnát nyom, és Bajorországból érkezett.”  Nem kevesebb, mint fél évtizeden át díszítette a Völgység székhelyét, s amikor végül is elbontották és feldarabolták, értékesített részei nemes célt szolgáltak: az összegyűlt pénzt ugyanis egy intézmény nyílászáró cseréjéhez járult hozzá. A bajor előd helyére egyébként 2013. május elsején egy még magasabb utód került. Ekkor az erdélyi Borszékről érkezett az a 33 méteres, gyönyörű faragásokkal díszített fa, ami akkor ugyancsak kiérdemelte az ország legmagasabb májusfája címét.

Százharmincöt évvel ezelőtt a tamási községi jegyzői lak előtt emelkedő májusfa okozott humorosnak tartott jeleneteket. Annyira, hogy a Szekszárd és vidéke című lap 1889.  május 9-i számának egyik szerzője érdemesnek tartotta közreadni az utókor számára. Íme, a kor olvasóját mosolyra fakasztó történet: „Mulatságos látvány volt, midőn reggel az iskolákba tartott gyermekcsoportokból egyes vállalkozók kiváltak s neki gyürkőzve a sima gyertyánfának, próbálkoztak a tetejében himbált mézeskalács, italneműek, piros kendők és pántlikák lehozására. Czélt azonban egyik vállalkozó sem ért és kénytelenek voltak mindannyian, társaik óriási hahotája között a megmászott út közepéről visszatérni.”

Ropták a táncot a fa körül

Májusfa emelkedik kedd kora este óta Decsen, a Faluház előtti téren. A tizenkét méter magas, felszalagozott nyárfa törzset ünnepélyes körülmények közepette rögzítették a helyére. A megjelent érdeklődőket Heberling Tibor polgármester köszöntötte, majd nem sokkal 18 óra után elkezdődött a nagy munka. Valóban az volt, hiszen kivette belőle részét a helyi Csillagrózsa Hagyományőrző Néptáncegyüttes, a  Gyöngyösbokréta Hagyományőrző Egyesület és a bajai Rákóczy Zenekar. Csatlakoztak hozzájuk a hivatal dolgozói, illetve más önkéntes segítők.  Ezután tánc és zene szórakoztatta a közönséget.