Dr. Andriska István munkáját elismerték

Andriska doktornak az évtizedek során többször átkeresztelt szekszárdi kórház az első, s bár hivatalosan már bő hat éve nyugdíjas, máig az egyetlen munkahelye. Most orvosi szobája ajtaján a cím: a baleseti sebészet emeritus osztályvezető főorvosa.

A gimnáziumban építész, később vegyészmérnök akart lenni, majd, mikor dönteni kellett, inkább az orvosi egyetemet választotta. Így folytatódott a családi hagyomány, hisz az övét megelőző négy generáció mindegyikében voltak, akik orvosként, gyógyszerészként gyógyították az embereket, s folytatódik is, mert egyik lánya szintén orvos.

Egyértelmű volt, hogy sebész lesz

Andriska István már medikus korában ebben a kórházban töltötte a gyakorlatokat, majd mikor végzett, a Pécsett szerzett diplomával, 1978 őszén itt állt munkába. Akkor választhatott volna, hogy szemész, aneszteziológus, bőrgyógyász vagy baleseti sebész legyen, de számára egyértelmű volt, hogy az utóbbi mellett dönt.

Következtek a szakvizsgák, sebész, baleseti sebész, később megtanulta az agysérültek ellátását, a mellkas-sebészetet, és az évek, évtizedek során egyre feljebb jutott a ranglétrán. Közben a gyógyítás tudománya, technikája is sokat fejlődött, Andriska doktor pedig, ahogy csak lehetett, haladt a korral. Több új gyógyászati eljárást elsőként vezetett be az országban. Azért, hogy ezeket megismertesse, bemutassa, s természetesen, hogy a hagyományos módszerekkel is foglakozzanak, két évtizede szervezi a Baleseti Sebészeti Napokat nem csak saját kórházában gyógyítók számára, hanem ezeken itt vannak Zalaegerszegtől Kiskunhalasig a többi kórházak orvosai, szakemberei.

A kamara is adott tennivalót

Az elismerést, a Kamarai Emlékérmet viszont most elsősorban nem a kórházi, hanem a Tolna Megyei Orvosi Kamarában végzett munkájáért kapta. Ennek harminc évvel ezelőtt egyik alapítója volt, s azóta, folyamatosan tisztséget visel ebben. Közben nyolc éven át tagja volt a kamara Országos Jogi Bizottságának, öt évig pedig ő volt az elnöke.

Akadt, akad tennivalója. Mert, mondja mérgesen, de vigyázva, hogy ne bántson meg ártatlanul senkit, a mai világban gyakorta tapasztalható orvos-ellenes hangulat, mert vannak, akik erről ok nélkül is gondoskodnak. Teszik ezt néha egyes sajtóorgánumok, de az is előfordul, sajnos nem is ritkán, hogy ügyfeleket kereső ügyvédbojtárok a betegektől elkérik a zárójelentést, hátha találnak benne valamit, amiért be lehet perelni a doktort. Hiszen ez, ha nyer, ha veszít, pénzt hoz neki.

Régen az orvosokat az foglalkoztatta, mi baja a betegnek, hogy lehet meggyógyítani, ma pedig arra kell koncentrálniuk, mi bajuk lehet a betegtől, miért jelenthetik fel, fenyegethetik börtönnel. Így nehéz gyógyítani. Műhibát nem szabad csinálni, de tévedés mindenütt előfordul, azért nem járhat büntetés.

Csatákat vívott az orvosok elismeréséért 

Az erkölcsi mellett az anyagi elismerésért is csatákat vívott a kamarában. Ma már ez a legutóbbi bérrendezéssel rendben van, harminc évvel ezelőtt viszont, az országban elsőként, ő indított pert a hétvégi ügyeletek díjazásáért.

Ez régen volt, de ma is van tennivaló. Például, mondja, az orvostársadalom ma is sokszínű, ezer rétegből áll, javítani kell a kollegiális kapcsolatokat, ugyanis a betegeknek is jobb, ha gyógyítóik ismerik, értik egymást.

Kelemen, majd Józan főorvos úr után pár éve dr. Andriska Istvánt választották meg a vármegyei orvoskamara elnökének. Ez tisztség és feladat. Emellett, mint nyugdíjas, tovább gyógyít. Az évek során átadta a gyakorlat során szerzett tapasztalatokat, de egy-két hónappal a 70. születésnapja előtt is dolgozik. A szekszárdi meg a bonyhádi kórházban, s a rendelőintézetben is. Kikapcsolódásként pedig ott a szőlő. Felesége örökölte, ő meg permetez, igazítja ott is a sorokat, mintegy pihenésként, teszi amit kell.