A váratlan helyzetek kezelése nagy kihívás volt Nigériában

Önkéntesként Nigériában töltött három hónapot Tóth Réka. A dombóvári születésű fiatal nő Angliában végezte felsőfokú tanulmányait – a londoni Brunel egyetemen tanult evolúciós pszichológiát –, s mivel régi vágya volt az önkénteskedés, a diploma megszerzése után már kereste is a lehetőségeket. A program, amiben részt vett, több szervezettel együttműködik, amelyek a profiljuk szerint különböző afrikai, latin-amerikai és ázsiai országokban foglalkoztatnak önkénteseket. – Az emberek beosztását egészségügyi felmérés dönti el.

Például ha valaki allergiás a mogyoróra, nem küldik Afrikába, ott ugyanis rengeteg földimogyorót használnak, ezért inkább Ázsiában keresnek számára önkéntes lehetőséget – mesélte Réka, aki a VSO céggel utazott Nigériába. – A programunk témáját „megélhetésként” tudnám lefordítani, ami ebben az esetben a földművelés népszerűsítését jelentette – tette hozzá.

A csapatuk tizennyolc önkéntesből állt: kilenc nigériai és kilenc Egyesült Királyságbeli fiatal alkotta, és Réka harmadmagával volt csapatvezető. Munkájukat egy projektkoordinátor segítette, illetve együttműködtek a Nigériai Gazdák Szövetségével is.

Réka feladatai közé tartozott az önkéntesek összefogása, tréningek vezetése és találkozók szervezése. Mint mondta, a projekt szempontjából az egyik nagy kihívást az „afrikai idő” elfogadása jelentette. – Ha egy találkozó reggel kilenc órára volt megbeszélve, az emberek képesek voltak több mint egy órás késéssel beszállingózni – érzékeltette, hogy ez mit is jelent. Hozzátette, hogy az elején ez főként az angol fiatalokat érintette rosszul, de aztán a programokba bekalkulálták ezt a változót.

Nigériában az angol a hivatalos nyelv, de 512 nyelvjárás létezik az országban. Az emberek jellemzően több nyelvet beszélnek, és általában ismerik a három legnagyobb népcsoport nyelvének egyikét. Ezek a Hausa, az Igbo és a Yoruba. Az önkéntes csoport a Hausa nyelvterületen dolgozott, és sokszor kellett a nyelvet beszélő nigériai társaik segítségét kérni a fordításhoz.

A csapatvezetés szempontjából a váratlan helyzetek okozták a legnagyobb nehézséget. Réka elmondta: volt, hogy az egyik önkéntesük rohamot kapott az éjszaka közepén, ám a legközelebbi kórház negyven percnyi autóútra volt. Nagy volt az ijedtség, de szerencsére a nő pár nap alatt felépült. Mint kiderült, a malária különböző tünetekkel jelentkezhet. Kisebb-nagyobb problémákkal ezen kívül is hetente többször járt kórházban a csapat, de mindenki egészségesen tért haza.

A program nemcsak a közösség, hanem az önkéntesek fejlődésére is figyelmet fordított. Réka egyik önkéntese például a program ideje alatt tanult meg számítógépen gépelni, egy másik lány pedig a három hónap végére megtanult magabiztosan beszélni nagyközönség előtt.

– Rengeteg jó és hasznos tapasztalattal gazdagodtam. A legjobban talán a másik kultúra felfedezése tetszett, és úgy gondolom, értékes, életre szóló kapcsolatokra tettem szert – mondta Réka. Hozzátette, egy ilyen élmény összekovácsolja az embereket, hiszen a sok jó mellett számos ijesztő és kétségbeejtő dolgot megéltek együtt, amikor gyakran csak egymásra számíthattak.

A dombóvári lány azt sem titkolta, hogy eleinte nagyon félt, mivel már a kiutazása sem volt akadálymentes. Csapatvezetőként hárman utaztak volna Londonból, ám végül – előre nem látható okok miatt – Réka egyedül ment. Nigériában a telefonját sem tudta használni, és emiatt teljesen elveszettnek érezte magát. De szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt.

Az emberek visszajelzése szintén pozitívum a fiatal nő számára. A Gwada közösség tagjai, akikhez segítségül utaztak, rendkívül barátságosan fogadták őket. – Amikor megtudták, hogy nem anyagi javakkal érkeztünk hozzájuk, hanem lelkesedéssel, kapcsolati tőkével és tenni akarással, még szívélyesebben fogadtak bennünket – tette hozzá.

A program végén könnyek között búcsúztak egymástól, a befogadó családok pedig azóta is tartják a kapcsolatot az önkéntesekkel. Réka vegyes érzésekkel tért haza. – Már öt éve élek Londonban, és mivel karácsonyra esett a visszatérés ideje, úgy döntöttem, Dombóváron töltök egy hónapot a családommal. Egyrészt nagyon vártam a hazautazást, másrészt úgy éreztem, maradnék még Nigériában, mert maradt bennem lelkesedés a projekt és az emberek iránt, amit nem tudtam „kiadni” magamból – mondta. Ezért, ha lehetősége adódik, ismét szívesen dolgozna egy másik fejlődő országban, mert úgy látja, az önkénteskedés sok mindenre megtanította.

Becsüli azt, amije van, és értékeli a biztonságot, ami az átlag európai polgárt körülveszi. Ezzel együtt hihetetlen érzés volt számára egy új kultúráról tanulni, miközben egy jó célért dolgoztak. Réka jelenleg óvónőként dolgozik egy magánintézményben, de a közeljövőben szeretne olyan területen munkát vállalni, amely az önkénteskedéssel és a kutatással kapcsolatos. Az önkéntes munkát pedig mindenkinek ajánlja, amihez nem feltétlenül kell elmenni a világ másik felére, hiszen a figyelmesség mindenkinek jó, bárhol is éljen.