Tánc Tenggarongban, a Bartina belopta magát a helyiek szívébe

A trópusi forróság közepette magyaros hőfokú táncaival kápráztatta el a közönséget Indonéziában a Bartina. A CIOFF világfesztiválnak otthont adó Tenggarong városában a csapat és vele együtt a Tarsoly zenekar az ott töltött, több mint tíz nap alatt belopta magát a helybeliek szívébe. A szekszárdiak, nem túlzás, megkülönböztetett figyelemnek és kedvességnek voltak részesei.

Szeri Árpád

– A Borneo szigetén található Tenggarong nem üdülőhely, még csak nem is tartozik a kiváltképp látogatott helyszínek közé – mondta el lapunknak Binder Tibor, aki a Bartina Néptánc Egyesület elnökségi tagjaként vezette a szekszárdi küldöttséget. – Ennek azért van jelentősége, mert az itt élő emberek számára egyedül ez a rendezvény hozza el a külvilágot. Ezért a fesztivál valamennyi csoportját nagy érdeklődés övezte. Mi, szekszárdiak az összes csapathoz képest hathatósabban építettük és erősítettük a kapcsolatainkat. Például minden fellépés után közös táncot, közös játékot kezdeményeztünk a nézőközönséggel. Bátrabban és nyíltabban mentünk hozzájuk, mint a többiek. Értékelték azt, hogy feléjük nyújtjuk kezünket, széles mosollyal csatlakoztak hozzánk. Ez az őszinte, szívélyes emberi válasz a mi táncosainkat is felvillanyozta és feltöltötte. Minden fáradtság ellenére szívesen adták át magukat ennek az élménynek.

Merthogy a bartinásoknak valóban volt részük fáradtságos órákban, jóllehet ezt a felnőtt csapat huszonnégy tagja közül senki sem panaszolta fel. Mindenki fegyelmezetten tudomásul vette, hogy nemcsak a szinte egész napos repülő út, de a kint tartózkodás is komoly megterheléssel jár.

– A hőség és a nyolcvan százalék fölötti páratartalom miatt csavarni lehetett volna a vizet a ruhánkból – adott betekintést a trópusi lét kevésbé kellemes mozzanataiba Sipos Gergő, a vezetés másik tagja. – A program gyakorlatilag reggeltől késő estig tartott, a délutáni szünetben volt lehetőségünk szállásunkon napközbeni pihenésre, amit maradéktalanul ki is használtunk. Tenggarongban az indonéz valósággal találkoztunk. A nagy szegénység és a kirívó gazdagság egyszerre van jelen, ennek ellenére a maga szintjén mindenkit boldognak láttam. Senki sem elégedetlenkedett csak azért, mert a szabadtéri színpadok előtt nem voltak székek. A közönség hozott magával takarókat és azokra ült, fegyelmezetten, sorokba rendeződve. Bennünket olyan szinten megkedveltek, hogy rendőri segítséggel tudtuk csak megtenni a színpadtól a buszig tartó távolságot, miközben rajongók hada kért tőlünk autogramot és közös fotót.

A trópusi égöv nemcsak az állandó forróság miatt más a mérsékelthez képest. Mások az európaiak által megszokott növények, mások az állatok és mások az ételek is. Schram Flóra néptáncos az utóbbival kapcsolatban csakis kellemes élményekről számolt be. – Jól elkészített halat, valamint csirke- és marhahúst tálaltak fel nekünk, rengeteg rizzsel. A sertés természetesen hiányzott az étlapról, mivel Indonézia mohamedán ország. A szállásunkkal sem volt semmi gond, megfelelt az európai színvonalnak. Viszont a csapvizet mellőztük, a lehetséges fertőzés miatt nem volt ajánlatos fogyasztani, avagy azzal fogat mosni. Rendszeresen kaptunk palackozott ásványvizet.

Flóra egy „állati” kalandjáról is beszámolt. Kétségkívül mindig emlékezni fog arra a szállodai szobájában felbukkanó csótányra, mely sokkal nagyobb európai rokonánál. Végül is a bartinás fiúk kitessékelték a hívatlan vendéget.

Palkovics Ferenc tapasztalt világutazó, a Bartinával több európai állam után négy éve eljutott Mexikóba is. Az ugyancsak forró égövi Indonézia azonban a közép-amerikai országhoz képest is más.

– A hegyvidéki fekvésű Mexikóváros klímája enyhébb, mint a síkságon található Tenggarong éghajlata – tett összehasonlítást a néptáncos. – Az indonéz város határában, a nem lakott környezetben esőerdőt láttunk. Trópusi növények, például pálmafák és színpompás virágok a beépített területeken is nőttek szép számmal. Ami az embereket illeti, kellemes meglepetésben volt részem, de szerintem mindenkinek: én sem gondoltam volna, hogy ennyire érdeklődőek és befogadóak a helybeliek. Ha egyszer-egyszer civil ruhában bementünk a városba, akkor is szinte azonnal körénk gyűltek, és elárasztottak szeretetükkel.

Binder Tibor szerint nem kétséges: az indonéziai vendégszereplés a kiváltképp jól sikerült, különleges utak közé tartozik.

– Bár hosszú és fárasztó volt – csak az utazás 40 órát tartott az átszállási várakozással –, az együtt töltött napokat semmilyen vita vagy egyéb más gond nem terhelte. Öröm volt ezt nyugtáznom nekem, aki itt és most Matókné Kapási Julianna művészeti vezetőt helyettesítettem. Mindenki megértéssel és segítőkészséggel viseltetett a másik iránt. A nagy siker, a maradandó élmények hatására a rendszerbe újabb lendület került, mely, meggyőződésem, hosszú ideig kitart.