2018.09.14. 07:00
Életem a tánc, szerelmem Bartina
Nagy érdeklődés mellett zajlott le tegnap a Babits Mihály Kulturális Központ színháztermében az Életem a tánc, szerelmem Bartina című, egész estés dokumentumfilm díszbemutatója. Kindl Gábor alkotása az alapító Szabadi Mihály és a stafétabotot átvevő Matókné Kapási Julianna emlékezései alapján mutatta be a több mint fél évszázados művészeti csoportot.
– Számomra azért jelentett élményt a film, mert nemcsak egy csapat egyébként élményekben gazdag története tárult fel – mondta el lapunknak Matókné Kapási Julianna művészeti vezető. – Hanem azt is, hogy mit jelent a Bartina, mint közösség. A művészet ereje hihetetlenül nagy. Képes olyan hűséget, lemondást, elkötelezettséget kiváltani, mely értékek tartósan beépülnek a személyiségbe. A ráfordítás, az áldozat sokszorosan megtérül, ezt rengeteg egykori és mai bartinás igazolhatja. Érzelmi jellegű a film és ez előnyére, illetve előnyünkre válik. Egyrészt megerősíti táncosainkban a kötődést, másrészt a kívülállók elismerően csodálkozhatnak rá erre az értékteremtő munkára.
Szabadi Mihály már több dokumentumfilmben is szerepelt. A Bartina film, ez nem is lehetett kétséges, kiváltképp közel áll hozzá.
– Láthattuk azt a nagy családot, mely a szemünk előtt alakult ki, épült fel – adott értékelést a koreográfus-néprajzkutató. – Az egykori bartinások évtizedek elteltével is összetartanak, jó barátok maradnak. Ha csak a magam családját nézem, akkor három gyermekem ott táncolt, három unokámból ketten bartinások voltak, most pedig három éves dédunokám is a csapatba készül. Az indulás, azaz 1966 óta több mint fél évszázad telt el. Elmondhatom, hogy a helyzetre vonatkozóan előfordult kompromisszum, a minőség tekintetében azonban soha.
– Életem legnehezebb filmjét készítettem el, minden elismerést megérdemlő munkatársaimmal együtt – fogalmazott Kindl Gábor. – Amikor belekezdtünk, akkor éreztük meg, hogy milyen monumentális ez a történet. Sok emberrel készítettünk interjút, számos új technikai megoldást alkalmaztunk. Még 4K-s felvételek is készültek. Ilyen módon is igyekeztünk megfelelni annak a magas színvonalnak, amit a Bartina képvisel. Nem volt könnyű – a szerencsére sok archív anyagból – kiválasztani azokat a pillanatokat, melyek a mi nézőpontunk szerint jól jellemzik a Bartinát. Az első vágás után közel három órás anyagunk lett, ezt kellett a felére csökkenteni úgy, hogy megmaradjon a mondanivaló. Nagyon sok segítséget kaptunk Matókné Kapási Juliannától a fotók és videók válogatásakor. A Csurgó Zenekar és a Zsikó Zenekar saját anyagával járult hozzá a közös sikerhez. Egyébként hadd tegyem hozzá, hogy az a szemlélet, amit a Bartina jelent, a film készítésekor is megmutatkozott. Hiszen a finanszírozás is közösségi összefogással valósult meg. Öröm volt számomra a film elkészítése: miközben betekinthettem a csapat mindennapjaiba, jómagam is átélhettem a semmi máshoz nem hasonlítható Bartina érzést.