A nemesi lakban született Irma tehenet fejt a kicsiny szigeten

A Wosinsky Mór Megyei Múzeum tulajdonát képező könyvecske – a hónap műtárgya – különleges helyszínen lett a honvédtábornok lányának tulajdona. Erről tudósít az első oldalon olvasható bejegyzés: Irma Perczel, with love and best wishes from her affectionete friend. Lilly Mackson Woodlands Jersey May 21. 1861. Azaz, az emlékkönyvet az akkor tizenhat éves lány a földrajzilag a francia partokhoz közeli, ám jogilag a brit koronához tartozó Jersey szigetén kapta egy kedves barátnőjétől. De miképpen került a bonyhádi születésű földbirtokos, honvédtábornok leánygyermeke erre a kies földdarabra? A magyarázatot dr. Gaál Zsuzsanna történész, főmuzeológus, a múzeum igazgatóhelyettese adta meg a műtárgyhoz mellékelt tanulmányában.

Perczel Mór 1844-ben a pozsonyi országgyűlés idején találkozott egy bálon nagybócsai Sárközy József, Komárom vármegye másodalispánjának leányával, Juliannával. Az ismeretségből rövid időn belül házasság lett, s a következő évben megszületett a pár első gyermeke, Irma. Az újszülött jó módba, biztonságba érkezett a mai Komárom–Esztergom megyében található kömlődi kúriába. Senki sem sejthette, hogy ez a helyzet hamarosan gyökeresen megváltozik. A történelmi idők ugyanis a szabadságharc bukása után, 1849 augusztusában szétszakították a családot. Julianna Aradon búcsúzott el menekülni kényszerülő férjétől, majd ezután nem sokkal lányával, Irmával együtt elfogták az osztrákok. Három hónapra mindkettőjüket a pozsonyi várbörtönbe zárták.

Korán felnőtté válva a család létfenntartásáért kellett küzdenie

A fogságból szabadulva 1850 tavaszán engedélyezték a hatóságok, hogy Sárközy Julianna elhagyja az országot.

Az akkor már háromgyermekes anya két gyermekével, Irmával és Mórral indult el a hosszú útra, hogy eljusson a Török Birodalom kisázsiai tartományában található Kütahya városába, ahol férje sok hányattatás után a többi magyar emigránssal, így Kossuth Lajossal együtt 1850 tavasza óta tartózkodott. Perczel Miklós így írt naplójában bátyja családjának jöveteléről: „Juliska 5 óra tájban megérkezett. Lóháton jött, két kisgyermeke, Irma és Móric lóra kötött kosarakban jöttek. Keresztül áztak szegények.”

A család másfél évet töltött Kütahyában, a nagyhatalmi egyezkedéseket követően ekkor kaptak engedélyt a szabadságharc vezetői, Kossuth Lajos és a Perczel testvérek az ország elhagyására. Perczel Miklós feleségével Amerikába indult, Mór azonban Európában szeretett volna maradni, Anglia fővárosába, Londonba készült.

Egyelőre azonban nem jutott el odáig. Felesége újra várandós lett, így nem vállalhatta a hosszú és fárasztó utat.

A család fél évet töltött a szintén kis-ázsiai Brussában, a mai Bursa településen, nehéz körülmények között.

London csalódást jelentett az egyre népesebb családnak. Perczel Mór azt remélte, hogy a szabadulásakor a török kormánytól kapott hathavi illetménye évekig kitart majd. Tévedett. A magas megélhetési költségek miatt a pénz rövid idő alatt elfogyott. A könnyebb megélhetés érdekében 1853-ban Perczel Mór és családja Mészáros Lázár biztatására Jersey szigetére költözött, ahol akkoriban a magyar emigráció számos neves alakja, mások mellett Beöthy Ödön, Orbán Balázs és Teleki László is időzött. De itt élt a francia író, Victor Hugo is, aki III. Napóleon francia császár uralma elől keresett menedéket a szigeten. Perczel Mór Grouville közelében bérelt egy házat, amelyhez kis birtok is tartozott. Növényt termesztettek, teheneket tartottak, így legalább az egyre növekvő létszámú család élelmezése biztosítva volt. A jó barát, Rónay Jácint eképpen örökítette meg az általa látottakat: „Perczel Móricz nagy faczipőkben füvet kaszált és hordott tehenei számára. A szelíd Irma, a Perczel és Sárközy család viruló szép hajadona feji a teheneket: ezután apa és leánya siettek ápolni a gyengélkedő anyát, ringatni, csitítani a család apró reményeit.” Mindez azt jelentette, hogy a tekintélyes Perczel és Sárközy család lányának, Irmának egyáltalán nem olyan sors jutott, amilyen születése révén megillette volna. Mozgalmas társasági élet, báli élmények, ábrándozások helyett korán felnőtté válva a család létfenntartásáért kellett küzdenie. Ez is oka lehet annak, hogy az emlékkönyv lapjai jórészt üresen maradtak. Ez azonban mit sem csökkenti jelentőségét: a múzeum gyűjteményében ez az első olyan tárgy, amely Perczel Mór emigrációban töltött éveihez köthető.

A viruló szép hajadon végzete

Perczel Mór és családja 1867–ben tért haza a száműzetésből. Kolta László írta vonatkozó tanulmányában, hogy „az ötvenhat éves tábornokot szinte megfiatalította a fogadtatások és ünneplések sorozata.” Ám a következő évben meghalt Irma. „A Perczel és Sárközy család viruló szép hajadona” huszonhárom éves volt.

A megtört apa a családi Bibliába a következőket jegyezte be: „Irma, kiben az Isten házasságom megáldá, meghalt 1868. június 4-én; Kerepesi temetőben el temetve. A páratlan gyermek, a szent leány meghalt meghűlés következtében.” Perczel Mór 1899-ben, nyolcvannyolc évesen távozott az élők sorából.

Apai intelmek

Perczel Mór ezt írta az albumba: „Leide, bete, hoffe! Es ist Einer, der Leiden abnimmt, Gebeth erhört. Und Hoffnung krönt.” (Szenvedj, imádkozz, remélj! Ez az, ami a szenvedést csökkenti, az imát meghallgatja, és a reményt megkoronázza.) „Családodnak élly, Tanúld, gyakorold, A szépet, jót, bölcset, Boldog leszel.”