A személyközi kapcsolatok mély ismeretét kapták a felmenőktől

Napi 24 órát töltenek együtt 22 éve a simontornyai Kovács ikrek. Dominik és Viktor az ELTE-re jár, magyar alapszakra, színházi stúdiumok minorral. (Ami leegyszerűsítve egy párhuzamos szaknak tekinthető.) Most végzősök, de mennek tovább mesterképzésre.

Egy rugóra jár az agyuk, „egy emberként” lehet velük beszélgetni, mert egymás félbe hagyott mondatait, megvillantott gondolatait folytatva, kiteljesítve társalognak. Közösen, egy számítógépen alkotják az irodalmi műveiket, melyekkel már igen szép sikereket értek el. Korábban népdalénekesként is begyűjtöttek jó néhány elismerést. Többször szerepeltek eredményesen a Tolna megyei Cinegemadár népzenei versenyeken, 2014-ben pedig Vass Lajos-nagydíjat kaptak Budapesten. Irodalomkutatással és drámaírással foglalkoznak.

– Szeretünk az ELTE-re járni – mondják -, mély és alapos tanulmányokat igyekszünk folytatni. Tagjai vagyunk az Eötvös Collegium magyar műhelyének, konferencia-előadásokon szerepelünk, tudományos diákköri munkával foglalkozunk, két kutatási területen. Az egyik: Bródy Sándor két drámájának elemzése, A dada és A szerető a traumakultúra érvényesülése szempontjából. A másik az emberi lét szimbolikus szerepkettősét vizsgálja egy klasszikus műben, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében. Ez is kapcsolódik a traumakultúra elmélethez.

Szépírással is foglalkoznak a srácok. Műveik 2013 óta jelennek meg a Bárka, a Hévíz és az Új Forrás című folyóiratban, valamint a FÉLonline.hu és a Műút portálon. Jelentkeztek 2016-ban a Színházi Dramaturgok Céhe által meghirdetett kortárs dráma nyílt fórumára.

Pályaművük a legjobb nyolc közé jutott, ami azt eredményezte, hogy bekerültek a körforgásba, színészeket, rendezőket, dramaturgokat ismerhettek meg. Utóbbiak közül kiemelik Lőkös Ildikót, akiben a mentorukat tisztelik. Neki is köszönhető, hogy darabjukat, a Jégtortát egy felolvasóesten bemutatták a pécsi POSZT-on, Hegedűs D. Géza rendezésében és főszereplésével. Később a Gyulai Várszínházban és a Vígszínház házi színpadán is előadták, felolvasó színházi formában. A darabot lefordították angolra, s így a simontornyai ikrek részt vehettek a fiatal európai drámaírók lettországi találkozóján, továbbá felkerült a Jégtorta a berlini Theatertreffen húszas listájára.

Második színdarabjuk, a Mintapinty még ennél is magasabbra szárnyalt.

A dramaturgok céhe következő nyílt fórumán is elindultunk – mesélik –, amit a 2017/2018-as évadra hirdettek. Ekkor már nemcsak a felolvasásokig jutottunk, hanem rendes színházi bemutatóig. Oláh Zsuzsa, a Jászai Mari-díjas színművész adta elő a mono­drámánkat Debrecenben, Szabó K. István rendezésében. Máig a repertoárján tartja a Csokonai színház.

Beneveztek az Arany János évforduló kapcsán 2017-ben kiírt pályázatra is. A feladat az volt, hogy a költő egy balladájának cselekményét jelenítsék meg a mai társadalmi viszonyok között. Így született a Bérnász, az Éjféli párbaj alapján, mellyel második helyezést értek el.

A legfrissebb tollforgatói élményük Mészöly Miklóshoz kötődik. Szkárosi Endre, a Szépírók Társaságának elnöke kérte fel őket, hogy a szekszárdi író novelláit dolgozzák át színpadi szöveggé. Kettőt egybeolvasztva, a Vadvizekből és a Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról címűből készült el A téglaégető dala. Felolvasó színházi bemutatója január 17-én volt Szekszárdon.

A fiúk nagyon hálásak a szüleiknek, akik menedzselték őket, és a nagyszülőknek, dédszülőknek, akik meséi, anekdotái nélkül ma nem lenne ilyen gazdag a lelki- és képzeletviláguk. A személyközi kapcsolatok mély ismeretét kapták a felmenőiktől, ami személyiségük részévé vált.

Mindennap több betűt olvasnak, mint amennyit írnak

A simontornyai ikerpár, Kovács Dominik és Viktor az irodalmi művekkel kapcsolatos kutatásokkal foglalkozik. Tollforgatókként pedig novellákat, drámákat írnak, és nagyobb lélegzetű prózai műveket, elbeszéléseket, regényeket is terveznek. Falják a könyveket, a kortárs irodalom nagy fogyasztói. Alapelvük: „Mindennap több betűt olvassunk, mint amennyit írunk!”.

Szeretnek együtt dolgozni, műveik – szavaik szerint – hatékony munkakapcsolat során születnek, a közös számítógép használatával. Próbáltak külön írni, de akkor az egyikük munkájából a szilárd cselekményépítés, a másikéból a lazaság, a szófordulatok, a színek hiányoztak. Eddigi legnagyobb sikerüknek a Sárvári diák­írók táborában kapott díjakat tekintik, továbbá a fiatal európai drámaírók lettországi találkozóján való részvételi lehetőséget, és azt, hogy a debreceni színház műsorára tűzte a Minta­pinty című monodrámájukat.