A gazdaságtantól a gyermekversekig

Gyermekverseket küldött szerkesztőségünkbe dr. Gazdag László. A név sokak számára ismerős lehet: a rendszerváltás előkészítésekor a szekszárdi közéletben sokat mozgó szakpolitikusról, közgazdászról van szó. De 1989-ben Pécsre költözött, és 21 éven át tanította az ottani egyetemen a közgazdaságtan alapjait, továbbá környezet-gazdaságtant és történetfilozófiát. Később más egyetemeken volt óraadó – hosszabb-rövidebb ideig – többek között a szekszárdi Illyés Gyula karon. Szakkönyveket és tankönyveket írt, szám szerint tizenötöt. És most, nyugdíjasként, családi okok miatt visszaköltözött a tolnai megyeszékhelyre. De hogy jönnek mindehhez a gyermekversek?

‒– A többségük már régi keletű – mondja. – Csányi László is megjelentetett néhányat annak idején a Népújság irodalmi rovatában. Most összeszedtem őket, és kiadót keresek. Beszéltem erről Nagy Bandó Andrással, de azt mondta: nem akar konkurenciát a saját verseinek. Érthető. Főleg, hogy ez számomra nem más, mint kikapcsolódás, egy kis nyelvi játék, mint azt az alábbi versek is igazolják.

Csacsigáncs

Csiviteli a csuri,

Miket csinál a csacsi!

Elgáncsolta a gácsért,

Aki dühös a gáncsért.

Csacsi gáncsa sikerült,

Szegény gácsér elterült,

A bogáncsba beleült.

Nem is hagyja annyiba’,

Belecsíp a csacsiba,

Ráragaszt egy bogáncsot,

Visszaadja a gáncsot.

Bő kőbölcső

Kőből bölcső, bő kőbölcső.

Benne bőgő Benő fölnő.

Ha fölnő is, nem lesz bölcs ő.

Kemény bölcső a kőbölcső. (Gazdag László)