Nagy múltú borászcsalád történetéről mesélnek a címkék

Eszterbauer János egy reklámfilmmel indította előadását. A nézők láthatták nagyszerű pincészetét, borházának pazar ízléssel berendezett termeit, no meg a pompás borokat rejtő palackokat. Ezek a palackok, pontosabban az azokon lévő borcímkék voltak előadásának mintegy cölöpjei, s azokon lépdelve mutatta be nagy múltú famíliáját. Mert míg a legtöbb borász a grafikusok tervezte feliratokkal, rajzokkal hirdeti az üvegen borait, Eszterbauer a bor neve mellé családi képeket tesz.

A mai város ősidőktől kezdve forgalmas útvonalak mentén állt, s a dombokon a kelták, a rómaiak, majd a honfoglaló magyarok is termeltek szőlőt, készítettek bort. Előbb fehéret, majd mikor a törökök elől menekülő délszláv népek behozták a kékszőlőt, a kadarkát, csináltak vörösbort is. Később jöttek a német telepesek, a svábok, akik gyorsan magyarokká lettek – mondta – annyira, hogy az 1848-1849-es szabadságharcban sokan beálltak Kossuth seregébe. Köztük van egyik őse, Eszterbauer József is, aki később tagja lehetett annak a dalárdának, amelyikbe csak a szabadságharc honvédjeit fogadták be.

Egy másik fotón szerepel Eszterbauer nagymamája és nagypapája, ők pedig az alsóvárosi Római Katolikus Olvasó és Színjátszó kör tagjai voltak. De a megbízott családfakutatók feltérképeztek jóval korábbi ősöket, s így a család eredete 1701-ig már bizonyított, arról pedig írások vannak, miszerint szőlőt is műveltek.

Egy másik kép, amely az előadást illusztrálta, a nagymamát, a testvéreit, egy újabb fotó édesanyját mutatta, az egyik rozé címkéjén meg anyai nagyszülei mosolyognak. És így tovább, a család, az ismerősök fotói, mint boroscímkék díszei. Az ősei szellemét rejtő palackok hátoldalán pedig a fotókkal kapcsolatos történetek olvashatók.

A bor minden ajtót megnyit, folytatta előadását, s fotók sorával bizonyította, hogy a hegy leve a kapcsolatteremtés egyik legjobb eszköze. Bekerült olyan társadalmi körökbe, ahova egyébként nem jutott volna. Bora összehozta őt művészekkel, sportolókkal, politikusokkal, beszélhetett többek között Habsburg Ottóval, Eperjes Károllyal, Keresztes Ildikóval, Magyar Zoltán olimpiai bajnokkal, Orbán Viktorral, Szörényi Leventével is.

Végül a borászok helyzetét elemezte. – Most mélyponton vagyunk – mondta –, túltermelés van, túl sok a szőlő, túl sok a bor és kevés a fogyasztó. Ez az egész világon így van. Négy éve kezdődött, aztán a Covid, most a háborús helyzet ront a keresleten. De a borászatra is igaz hogy egyszer lent, egyszer fent, ezért ő optimista.