Kézcsókját is küldte a költő a száz éve postára adott lapon

Babits Mihály relikviákkal gyarapodott tavaly a Wosinsky Mór Megyei Múzeum. A Kocsis Imre Antal, Szekszárd korábbi polgármestere által adományozott emléktárgyak között volt az a többszínnyomásos, képes levelezőlap  – november hónap műtárgya a múzeumban –, amin az alábbi, ceruzával írt szöveg olvasható: „Kézcsókját és üdvözletét küldi a szekszárdi szöllöhegy tetejéről Babits Mihály”.

Szintén a költő írta a címzést: „Méltóságos Zichy Rafaelné grófnénak Sárszentmihály”. A levelezőlap 60 filléres barna bélyeggel – arató parasztok – volt díjmentesítve. A pecsétek alapján 1921. augusztus 25-én adták fel Szekszárdon és augusztus 29-én érkezett meg címzési helyére. A lap szövegét publikálták a Babits levelezését összegyűjtő kritikai kiadásban 2014-ben 2931. számon.

Minderről Ódor János Gábor, a múzeum igazgatója adott tájékoztatást. Az intézmény vezetője hozzátette: Babits Mihály feleségével együtt 1921 nyarán huzamosabb ideig, július 2. és szeptember 1. között bizonyosan szülővárosában tartózkodott, nagyobbrészt a család birtokában álló présházban, az Előhegyen. Itt kezdte el írni nagy prózai művét, a Halálfiait, mely előbb 1921 októberétől részletekben jelent meg, majd könyv formájában 1927-ben.

Felesége, Török Sophie több felvételt készített itt a Halálfiait gépelő Babitsról, azonban egy 1921 októberében írott levelében arról tájékoztatja a családot, hogy a helyben vásárolt régi, állott lemezek miatt a fényképek mind elromlottak. Az előhívott, sérült képek viszont megmaradtak, közülük egyet sikerült restaurálni, amelyen a felirata alapján és Török Sophie visszaemlékezése szerint a költő nagyanyja, „Cenci néni öreg karosszékében ül”.

Előtte egy fa gyalogszéken az írógépe, háttérben egy csomózott terítővel letakart asztal látszik. Élénknek nem mondható levelezést folytatott ekkor Babits, inkább neki írtak ismerősei és barátai. Ebben a két hónapban Babits Zichy Rafaelnén kívül levelet írt Mikes Lajosnak, a Pesti Napló főszerkesztőjének, Stefan Klein műfordítónak, Komjáthy Aladár költőnek és Fülep Lajos református lelkész-írónak.

Gróf Zichy Rafaelné a 20. század első felének ismert, irodalmi ambícióval is rendelkező közszereplője volt. Pallavicini Eduardina (Edina) néven született arisztokrata családban 1877-ben. 1901-ben ment férjhez a Sárszentmihályon birtokos gróf Zichy Rafaelhez, akitől 1925-ben botrányos körülmények között vált el. 1945-ben elhagyta hazáját és lányához költözött Spanyolországba, ahol 1964-ben halt meg. Zichy grófné a Magyar Katolikus Nőegyletek Országos Szövetségének és az országos Katolikus Nővédő Egyesületnek volt az elnöke, az 1934–1944 között megjelenő Asszonyok-Leányok katolikus nők folyóiratnak főszerkesztője volt.

Vezető szerepet játszott a nemzeti konzervatív alapokon álló Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz) vezetésében, melynek elnöki feladatát a szekszárdi felmenőkkel rendelkező Tormay Cécile látta el. Folyóirat-létrehozásban is jeleskedett, ugyanis Klebelsberg Kuno kultuszminiszter támogatásával indították útjára a Magyar Irodalmi Társaság kiadásában 1923 januárjától a Napkeletet, melyet szintén Tormay Cécile szerkesztett 1937-ben bekövetkezett haláláig.

A hívő katolikus Babits neve többször is felmerült az akkor még formálódó lapnál lehetséges munkatársként. Pauler Ákos, befolyásos filozófus naplójegyzeteiből tudjuk, hogy a költő 1921. június 11-én feleségével teára volt hivatalos Zichynéhez. Klebelsberg is felemlegette Babitsot: „Be akarnám vonni Ravasz Lászlót, Prohászkát, s ha megszelidül, talán Babics (így!) Mihályt.”

Megkeresték később még 1923-ban és 1929-ben is, de közismert: Babits nem hagyta el a Nyugatot. A Napkelet folyóirat 1940-ben szűnt meg. Schöpflin Aladár épp a Nyugatban írt nekrológot a folyóiratról, melyben így foglalta össze lényegét. „Bevallott célja az akkor úgynevezett keresztény megújulás irodalmi szolgálata volt s be nem vallottan a Nyugat ellensúlyozása”.

A képeslap formálisan egy udvarias válasz egy nyár eleji vendéglátásra, de sokkal inkább a megszilárduló Horthy-korszak kormánypárti támogatásával rendelkező, az újraszerveződő konzervatív-keresztény irodalmi élet egy Babits Mihály felé irányuló, meghiúsult tapogatódzó megkeresésének szerény tárgyi bizonyítéka – zárta összegzését Ódor János Gábor.

A levelezőlap a Dohánynagy- és különlegességi áruda Szekszárd kiadása. Ebből az 1910-es években készült sorozatból eddig nyolcfajta ismert. Jelen darab a mai Széchenyi utca és a Szent István tér sarkán álló Hitelbankot ábrázolja. Az épület Garay János szülőháza helyén 1905-ben épült fel Diczenty László tervei alapján. 1911-ben vásárolta meg a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbank. A palota mögött a Garay gimnázium épülete, jobb oldalt pedig a Garay tér sarkán egykor álló csendőrposzt kis bódéja látható.

Babits Mihály Szekszárdon született 1883. november 26-án, és Budapesten hunyt el 1941. augusztus 4-én. A költő, író. irodalomtörténész, műfordító a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja volt. Szülőháza a Babits utca 13. szám alatt tekinthető meg a költőt idéző, korabeli tárgyakkal. Felnőttként hosszabb-rövidebb időre többször is meglátogatta szekszárdi rokonait, több verset is írt a megyeszékhelyen.