Húsbavágó realizmus

A történet főhőse a 12 éves Christiane, aki Berlin külvárosában él anyjával és húgával. Célja, hogy bekerüljön Európa akkor legmenőbb diszkójába, a Soundba. A lány mindössze 12 évesen találkozik először a kábítószerekkel, 15 éves korára pedig már erős heroinista, amelyre prostituáltként keresi meg a pénzt. A Berlin híres közlekedési csomópontján, a Banhof Zoon és annak rossz hírű környékén játszódó történet alatt David Bowie számok hallhatóak, ami a kritikusok szerint nem kis részben hozzátesz a film atmoszférájához és ahhoz, hogy Az elveszett generáció valódi kultfilmé tudott válni. A 138 perces alkotás talán legmegrázóbb része, mikor Christiane és szerelme megpróbálnak lejönni a heroinról, a nézők pedig végigkísérhetik az elvonással járó kínzó tüneteket.

Uli Edel 1981-es rendezése igazi kultfilmnek számított a maga idejében, mivel a zenéje mellett maga David Bowie is szerepelt benne. A film forgatókönyve az 1978-ban íródott Christiane F. – A végállomás gyermekei című könyv alapján készült, amelyet megjelenését követően világszerte harminc nyelvre fordítottak le és ötmillió példányt adtak el belőle. A moziról elmondható, hogy kevés ilyen kegyetlenül realisztikus filmet készítettek mint ezt, amelynek húsbavágó minden jelenete. Persze tudjuk, hogy az igazán jó drogos filmek a legritkább esetben vidámak, de ez különösen lehangoló. Aki még nem látta, annak mindenképpen érdemes megnézni, még úgy is, hogy tudjuk, hogy nem egy vasárnapi családi mozizásra számíthatunk. Bowie rajongóknak viszont egyenesen kötelező.

Elveszett generáció – Christiane F., csütörtök, 23.50, Cinemax