Negyven éve játszanak színházat németül

A Német Színház negyvenéves évfordulója alkalmából kulisszajárásra hívták délelőttre az iskolásokat, kora délutánra padig a felnőtteknek. A világot jelentő deszkákon kialakítottak egy színpadképet, a folyosókon jelmezek sorakoztak, s rengeteg kellék. A színészek megmutatták, mi van a kulisszák mögött, mi az, amit a nagyérdemű közönség nem lát, s mégis attól is nagyszerű az előadás.

A délutáni kulisszajárás után, négykor kerekasztal beszélgetés kezdődött. Lotz Katalin, a DBU igazgatója meghívta valamennyi elődjét – Kaczián Jánost, Dránovits Istvánt, Frigyesi Andrást, Claudia Novotnyt, Dávid Zsuzsát és Frank Ildikót, mindenki visszajelzett, de nem mindenki tudott eljönni. Itt voltak sokan a nézőtéren azok közül, akik a Deutsche Bühne Ungarn útját egyengették, akik a korábbi darabok szereplői voltak, s akik őket segítették, világosítók, hangosítók, díszlettervezők, kellékesek.

A színpad kerekasztalán felidézték az eltelt négy évtizedet. Az alapító igazgató, a színháznak otthont adó Babits Művelődési Központ akkori igazgatója, Kaczián János a kezdetekről beszélt.  Arról, hogy az első előadás 1982. november 11-én volt, s dr. Földessy Dénes Pécsett élő dramaturg, színikritikus újságíró volt a kezdeményező. Ő '81 őszén gondolt arra, hogy kellene olyan német nyelvű színielőadásokat szervezni, amelyek segítik az anyanyelv gyakorlását, megőrzését, s mivel Tolnában nagy számban élnek németek, legyen ez a színház Szekszárdon. 

Az éppen Babits születésének századik évfordulójára készülő művelődési központ igazgatója akkor megkereste Iglódi Istvánt, a József Attila Színház rendezőjét, aki rendezte a Babits Művelődési Központ márványtermében a német költő halálának 150-ik évfordulóján a Deutsche Bühne Ungarn nyitányának számító Goethe estet. 

Később a DBU a hajdani Világ Mozgó épületében saját otthonra lelt, kicsi, de – így mondta az avatásán Göncz Árpád köztársasági elnök – valóságos ékszerdoboz lett a színház. Azóta a bemutatók hosszú sorát láthatták itt a nézők, legutóbb – nagy sikert volt – a Woyzecket. 

A csütörtöki jubileum a kerekasztal beszélgetést követően egy rendhagyó irodalmi esttel zárult. A szeretet soha el nem múlik címmel a társulat mai tagjai Babits Mihályt, Ady Endrét, Dienes Valáriát és Ödön von Horvathot személyesítették meg a színpadon, amint ők, bebocsátásra várva, találkoznak a Mennyország kapujában. Beszélgetnek szerelemről, meg háborúról, egyenjogúságról, őket nyomasztó olyan gondokról, amelyek sajnos, napjainkban is időszerűek. Az est kétnyelvű volt, Ady, Babits versei elhangzottak magyarul és németül is, mindezt pedig mennyei hang, a rendező, Verena Koch választotta cimbalomzene kísérte.