A helyi értékek is teret kaptak

A városhoz kötődő szerzők napja. Akár így is lehetne nevezni a XXII. Völgységi Könyvfesztivál szombat délutánját. Ekkor ugyanis a közönségnek több olyan író, költő is bemutatkozott, aki bonyhádi gyökerekkel rendelkezik, avagy ma is a városban él, illetve gyakorta megfordult ott.

A sort délután két órakor az 1994-ben a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban érettségizett Steigervald Krisztián nyitotta meg. A közgazdász végzettségű, ugyanakkor a pszichológiában is elmélyedő szerző a Generációk harca a figyelemért témakörben osztotta meg gondolatait. A jelenleg Budapesten élő és alkotó író már két könyvet is megjelentetett ebben a témában. Az első, a Generációk harca – Hogyan értsük meg egymást? című kötetben magával a generációnak a lényegével foglalkozott, megállapítva, hogy nem kizárólag az életkor határozza meg a korosztályokat, hanem az adott történelmi időszakban, avagy média környezetben való szocializálódás. A Generációk harca a figyelemért – Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért? című folytatásban – erről volt szó ez alkalommal – többek között a figyelem és a figyelmetlenség fogalmára fókuszált; valamint arra, hogy milyen mélyreható különbségek vannak a tanult képességekben, például attól függően, hogy valaki a hatvanas, avagy a nyolcvanas években született.

Ezt követően, 16 órai kezdettel Fritschi-Bottyán Noémi és dr. Ömböli Orsolya találkozott az érdeklődőkkel. Mindketten bonyhádiak és remekül kiegészítik egymást. Fritschi-Bottyán Noémi nemrég jelentette meg Noémi bárkája című verseskötetét, amit dr. Ömböli Orsolya látott el illusztrációkkal. A könyv borítója sok mindent elárul az egyébként lelki segítségnyújtással hivatásszerűen foglalkozó szerzőről: a fedőlapon található rajz ugyanis egy tó közepén a csónakban, fején szalmakalappal ülő költőt ábrázolja, a tavacska pedig tele van állatokkal. Ez is érzékelteti azt, hogy Fritschi-Bottyán Noémi igen közel érzi magához a természetet, az ad számára olyan ihletet, melyből különleges versek születnek kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt. Tavaly is jelent már meg kötete, az Előkertelő – mint olvasható lapunk egyik idevágó cikkében – ötven oldalon keresztül közölt rímekbe szedett gondolatokat kertszeretetről, zöldségekről, gyümölcsökről, virágokról, növényorvosokról, erdők-mezők gombáiról, fákról és gyógynövényekről. Miként idén, úgy tavaly is dr. Ömböli Orsolya volt az illusztrátor. Civil foglalkozását tekintve egyébként ügyvéd, sokoldalúságát művészi vénája is mutatja.

Koller Mártonné ugyan Déván született, de Bonyhádon járt általános iskolába. Mint honlapján olvasható, az 1980-as évek közepén Bonyhád Szecska városrészében férjével együtt magánvállalkozásba kezdett. Megépítették a Szőlőhegy vendéglőt, majd 1993-ban megnyitották a Koller Panzió Éttermet. Nyugdíjba vonulása után már több időt szentelhetett hobbijára, a festészetre. Ezzel együtt belekóstol az írásba is, annyira hogy sorozatban jelentek meg könyvei. Elsőként 2006-ban Szívünkben még mindig élnek című memoárja. 2011-ben a Vándormadarak című történelmi regényét adta ki, ezt követte 2013-ban a Bíborvörös alkonyat. Ezután a Bonyhádi Völgységi Múzeum felkérésére feldolgozta Makai Erzsébetnek a Perczelek alkalmazottjának receptfüzetét. 2017-ben Az első, a felejthetetlen címmel jelent meg első, kalandos erdélyi családi útjának története. A könyvfesztiválra 17 órára a legújabb, Vadvirágaim című, szép kiállítású kötetét hozta el, ebben bonyhádi, kakasdi, kölesdi, pálfai és sióagárdi – egykori munkahelyein szerzett – élményeit örökítette meg.

A Bukovinai székelyek a történelem országútján című kötet Kóka Rozália munkája. A Magyar Örökség díjas mesemondó, népdal- és népmesegyűjtő, népdalénekes, néprajzkutató, újságíró, író, a Népművészet Mestere ugyan nem lakott Bonyhádon, de mégis kötődik a tájegységhez. Hiszen bukovinai székelyként gyermekkorában családjával együtt a völgységi Felsőnánán telepítették le. Ott élt húsz éves koráig. Bonyhádon gyakori vendég, elfogadta a meghívást a könyvfesztiválra is, ahol 18 órától a már említett ismeretterjesztő művét mutatta be. Saját meghatározását idézve, könyve különböző műfajú írásai időben több mint 250 esztendőt ölelnek át, a madéfalvi veszedelemtől napjainkig ívelnek.