Ami 30 éve még sci-fi lett volna, ma már valóság

Napjaink egyik legforróbb, egyben legmegosztóbb témája a mesterséges intelligencia rohamtempójú fejlődése és térnyerése. Míg egyesek üdvözlik a jövő technológiáját és a munkájuk megkönnyítését várják az MI-tól, addig a másik oldalon feleslegessé vált munkakörök problémáját és a szerzői jogok semmibevételét hangoztatják. Hogy végül milyen előnyöket és hátrányokat tartogat a szemünk előtt zajló ipari forradalom, az még a jövő zenéje, de hogy a téma rendkívül izgalmas, abban mindannyian egyetértünk. Jo Callaghan is így gondolhatta, ugyanis Egy szempillantás alatt című, letehetetlen krimijének nyomozópárosa egy ember és egy MI kettőse.

Kat Frank főfelügyelő hosszabb kihagyás után tér vissza a rendőrségi munkához, magánéleti válsága után szeretne inkább irodai munkát végezni. A főnöke egy pilot program élére állítja, amelynek keretein belül egy ODA – Okos Detektív Asszisztens – segítségével döglött aktákat, eltűnési eseteket néznek át újra a maroknyi csapatával. A rendőrfőnök célja, hogy Katen keresztül bebizonyítsa az emberi munkaerőn spórolni vágyó feljebbvalóknak, hogy egy gép nem helyettesítheti a hús-vér nyomozók munkáját.

Kat megkapja a Lock nevű ODA-t társnak, aki egy karkötő révén mindig vele lehet. Lock amellett, hogy tizedmásodpercek alatt olvas el egy könyvet, villámsebesen veti össze az adatokat, és pengeéles logika alapján vonja le a következtetéseit, megtévesztően emberi külsővel rendelkező hologramként is megjeleníthető.

Kat és az ODA már az első ügy kiválasztásánál konfliktusba keverednek, végül, hogy bebizonyosodjon, a logika vagy a megérzés és a rendőri szimat erősebb, a csoport párhuzamosan kezdi el vizsgálni két fiatal férfi eltűnését. Nem kell sok idő, hogy új nyomokra találjanak, és az is hamar nyilvánvaló lesz, hogy Kat vágya a veszélytelen és nyugis új munkakörről nem most fog megvalósulni.

Jo Callaghan krimije amellett, hogy mesterien építi fel a bűntényt – igazi page turner! –, extra feszültséget generál a főszereplő és az MI kutya-macska kapcsolata által. Kat nem hisz abban, hogy egy gép el tudja végezni a nyomozók munkáját, Lock pedig nem ért olyan alapvető emberi dolgokat, mint a szarkazmus, vagy hogy miért fontos a szemébe nézni egy gyanúsítottnak, azt pedig végképp nem, miért nem lehet telefonon közölni egy áldozat családjával a rossz hírt, ha ezzel időt spórolhatunk.

Amellett, hogy pörgős, fordulatos és fotelhez szegező krimit kapunk az Egy szempillantás alatt által, rengeteg vicces szituáció forrása is a gép-ember páros. A nyomozás mellett érdekes látni, hogyan csiszolódnak össze végül a szereplők és mennyire meg tudja könnyíteni, fel tudja gyorsítani a munkát a mesterséges intelligencia. Lock fejlesztőjének nem titkolt célja, hogy az MI segítségével újrastrukturálja a rendőrséget, kizárva ezzel a korrupció, a rasszizmus, a szexizmus minden lehetőségét. De vajon, ha kivesszük a képletből az emberi érzelmeket, megfigyeléseket és következtetéseket, mi marad?

Lehetetlen nem továbbgondolni és párhuzamot vonni a jelenünk között. Ugyanis ez a történet 30 éve még sci-fi lett volna, ma már az ajtón dörömbölő valóság.