Ötven éve játszik a tűzzel, de sosem égette meg magát

Néhány éves volt, még iskolába sem járt, amikor édesapja magával vitte Bonyhádon a zománcgyárba, s ott elvarázsolta őt kemencében izzó zománc ragyogása, s ezt a varázslatot azóta ő adja tovább. Megéli azt a csodát, mikor a por majd ezer fokon hevülve színes üveggé válik, s az így készülő képek minket gyönyörködtetnek.

Ötven éve játszik a tűzzel, mondta a megnyitón Berlinger Attila, a Babits kulturális központ igazgatója, s nem csak hogy nem égette meg magát, hanem tűzben született képei földöntúli tájakat, angyalok és manók énekét, tündérek táncát, békét és harmóniát tükröznek. Ezeken színes meséket mond ábrándos szemű nőkről, szelíd szentekről, a virág lelkéről, boldog anyaságról. A fél évszázadra utaló jubileumi tárlat, a szépről, szeretetről szóló, Isten sugallta zománcok, így advent kezdetén, megszépítik az ünnepre készülés csendjét.

Fél évszázadról beszélt a megnyitón a régi ismerős, Kubanek Miklós is, miközben a históriáshoz illő pontossággal elmesélte a fél évszázad történetét. Míg mögötte peregtek a kivetítőn a képek, az elmúlt éveket felidéző filmek, videók, beszélt a sok kiállításról – nemrég volt Bonyhádon a háromszázadik –, az évtizedek óta Stekly Zsuzsa szervezte alkotótáborokról, s természetesen a zománcképekről, a pár centisekről az egész falat betöltőkig.

Eljött a megnyitóra Petkó Tamás plébános, aki arról beszélt, hogy ezek a képek szebbé teszik a lelket. Töttős Gábor irodalmár pedig egy verssel, egy balladával köszöntötte az alkotót. A François Villon stílusára emlékeztető méltatás különlegessége volt, hogy a sorok első betűi, összeolvasva egy mondatot alkotnak: Stekly Zsuzsa fél évszázada a szívét osztja szét naponta.

A kiállítás december 21-ig tekinthető meg a kulturális központ márványtermében.