Értéktár: van mire büszkének lenni

Újabb nevezetességekkel bővült a Tolna Vármegyei Értéktár. Ezekről idei első ülésén határozott a Tolna Vármegyei Értéktár Bizottság, amely kilenc településről érkezett harmincnégy javaslatot vitatott meg. A továbbiakban ezek közül öt érték lett része a vármegyei értéktárnak, mely jelenleg 479 értéket számlál. Az ülést konferencia követette a Tolnai Művelődési Házban.

A Tolna Megyei Szabadművelődési és Népfőiskolai Társaság által szervezett eseményen mintegy huszonöt településről több mint ötvenen vettek részt, többen a vármegyén kívülről érkeztek. A rendezvény a helyi értékek szerepét mutatta be a települési közösségek életében és számos jó gyakorlatot is megismerhettek a jelenlévők például az értékek gondozásáról, népszerűsítéséről, a fiatalok bevonásáról, a hagyományok megéléséről – írják az eseményről szóló sajtóközleményben.

Kulturális örökség kategóriában került az Értéktárba: Dr. Földvári József munkássága, Attala

Az attalai származású büntetőjogász 1951 és 1996 között a korabeli Pécsi Tudományegyetem, majd az 1982-ben megalakuló Janus Pannonius Tudományegyetem oktatója, 1968-tól professzora volt, egyike az akkori büntetőtörvénykönyv megalkotóinak. Évtizedeken át a Büntetőjogi Tanszék vezetője. Az Állam- és Jogtudományi Kar dékánja 1974-75-ben. Három ciklusban az egyetem rektora, 1975-től 1984-ig. Rektori időszakára esik az akkor egy karral rendelkező pécsi egyetem első integrációs szakasza. Sokéves oktatói munkásságáért, kimagasló tudományos teljesítményéért, rektorként végzett egyetemszervező tevékenységéért Professor Emeritus címet kapott 1996-ban.

Természeti környezet kategóriában került az Értéktárba: Temetői vadgesztenye fasor, Madocsa

Tolna vármegyei szinten egyedülállónak tekinthető a madocsai temetőben található vadgesztenye fasor (Aesculus hippocastanum). A tájértékként pompázó 131 egyedből álló kettős fasor a temető két bejáratától indul az út mellett és tart egészen a déli oldalig. Kijelenthető, hogy a vadgesztenye fasor eszmei, esztétikai és egyedi természeti értéket képvisel.

Turizmus és vendéglátás kategóriában került az Értéktárba: Bodor Árpád tengelici pedagógus élete és munkássága

A tanítványainak nyújtott ismereteken és élményeken túl hamar szélesebb körben is ismertté vált tevékenysége. A természetjárást és a szűkebb-tágabb környezet felfedezését szorgalmazta. Elsősorban Tolna vármegye lakosságának, de a távolabbról érkezőknek is a szabadidő hasznos eltöltése által mind bővebb ismeretszerzési lehetőséget kínált. Fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy a lakosok és a látogatók figyelmét felhívja a környezetükben – elsősorban Tolnában – fellelhető természeti és ember alkotta értékek jóságára, szépségére, s védelmére.

Épített környezet kategóriában került az Értéktárba: Városháza, Tolna

A Tolnai Városháza a település legikonikusabb épülete. A régi községháza, amely még a selyemfonoda közelében volt, 1844-ben leégett. A helyreállított épület azonban a népesség növekedésével a növekvő feladatok ellátására a XX. század elejére kicsinek bizonyult, igy már nem felelt meg a község ügyeinek intézésére. 1905. július 3-án kezdték meg az építkezést és tizennégy hónap alatt el is készült az új eklektikus községháza.

A volt uradalmi vendéglátóhely, illetve szálloda helyén Nahm József tervezte és építtette meg. Az ötlettől a megvalósulásig követve a folyamatot, képet kapunk az akkori sváb polgárok takarékosságáról, gondolkodásmódjáról is. Tükrözi az akkori képviselő-testület azon meggyőződését, hogy bárhova is sorolják, Tolna mindig is város volt és az is marad, ennek szellemében épült a mai kornak is megfelelő városháza.

Épített környezet kategóriában került az Értéktárba: Rozmaringos udvarház, Dunaföldvár

A ház történetileg, építészetileg és néprajzilag is igen jelentős, az egykori vár területén álló, 1800-as években épített, többfunkciós barokk épület, a hosszan elnyúló Templom utca jellegzetes iparosháza. A város egyik legrégibb utcájában áll, közelében található a Ferences templom – egykor a város szíve –, melynek környéke a jómódú és művelt polgárok kedvenc lakóhelye volt.

Az épület a jelenlegi tulajdonosnak köszönhetően eredeti állapotában megőrződött, s általa egy életforma emléke is, mely oly jellegzetesen dunaföldvári. A kitéglázott, kupola alakú zöldségeshombár, a kétkürtőjű, a ház alatt hosszanti irányban végigfutó, löszbe vájt, valószínűleg a középkori Földvár idejéből való csehsüveg-boltozatú pince a mai napig látható. Építtetője Cservenkai Csernyánszky Imre, bánáti kikeresztelkedett zsidó volt.