A Szekerczés családban különlegesek az ünnepek

Nem lehet vita tárgya, a Szekerczés família vérbeli sportcsalád. A családfő, Szilárd a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola testnevelő tanára, ahol 25 éve oktat kézilabdát. Felesége, Zsuzsanna is pedagógus, emellett jelenleg focit tanít a kicsiknek. A sport iránti elkötelezettség generációról generációra szállt, hiszen Brenner György, a nagypapa több település labdarúgócsapatánál edzősködött. Az unokák érdeklődése azonban – érthető okból, s mint azt az évek igazolták, jól döntve – a kézilabda felé irányult.

A 26 esztendős Réka és a 23 éves Luca is az UKSE Szekszárdnál kezdte bontogatni kézilabdás szárnyait, a korosztályos csapatokban szép sikereket értek el, de Oki és Ügyi – merthogy a két lány egymást így becézi, s mindjárt az is kiderül, hogy miért – pályafutása külön vált.

Oki, a nővér érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakán tavaly doktorált, de a sporttól egy kicsit sem akart eltávolodni. Olyannyira nem, hogy egy olyan ügyvédi irodában dolgozik ügyvédjelöltként, mely egy neves sportegyesület, az MTK jogi ügyeivel foglalkozik, emellett meghatározó játékosa a fővárosi Híd-Unió SE amatőr kézilabdacsapatának.

Ügyi, vagyis Luca életét a sport tölti ki, s – ahogy nővére, úgy ő is – nagyon jó utat választott. A jelenleg a Dunaújvárosi Kohász KA jobbátlövője serdülő, ifjúsági és junior válogatottnak, valamint felnőtt kerettagnak mondhatja magát. A szekszárdi klubban mutatkozott be az élvonalban, majd 2012-ben a Ferencvároshoz szerződött. Három bajnoki ezüstéremmel, két Magyar Kupa ezüst- és egy bronzéremmel a nyakában, egyéves siófoki kölcsönjáték után a tavalyi szezon elején a német Tus Metzingen együtteséhez igazolt. A légiós élet csupa tanulság volt számára.

„Megismertem egy másfajta szemléletmódot, rengeteg új barátot szereztem, úgyhogy összességében csak pozitívumokat tudok mondani erről az egy évről” – fogalmazott a most már dunaújvárosi átlövő, akinek döntésében fontos szerepet vállalt, hogy csapata nemzetközi kupában indulhasson, illetve, hogy közel lehessen a családjához.

Mióta a fiókák kirepültek a családi fészekből, ritka az olyan pillanat, hogy mind a négyen együtt legyenek, hiába élnek egy- vagy kétórás útra Bonyhádtól. A szülők, amikor csak tehetik, meglátogatják gyermekeiket, rendszeresen ott szurkolnak a bajnoki vagy Bajnokok Ligája-mérkőzéseken, de a baden-württenbergi városkába is kiutaztak meglátogatni a kisebbik lányukat. „Nagyon családcentrikusak vagyunk, és támogatjuk a lányokat, amiben csak tudjuk” – jegyezték meg a szülők.

A szenteste, ahogy a nevében is szerepel, számukra is szent, ilyenkor ha törik, ha szakad, együtt van a família. A mostani azonban sajnos más lesz a korábbihoz képest, idén csak az anyai ágról lesznek ott a nagyszülők.

„A mi karácsonyunk amúgy sem illik teljesen bele a hagyományos leülünk, beszélgetünk és eszünk hármasba – jegyzi meg Réka. – Az ünnep nálunk egy-két héttel korábban kezdődik, akkor, amikor a „Szekerczés karácsony” (apai ági nagynéni, nagybácsi és unokatestvérek) alkalmával Sanyi papa sírjánál találkozunk, ahol rá emlékezve, az ő tiszteletére whiskeyvel köszöntjük egymást, merthogy az volt a kedvenc itala. Ez teszi igazán egyedivé a karácsonyunkat” – fogalmazott az idősebbik lány.

Ha már az egyediség szóba került, a Szekerczés családban az ünnepi menü sem a közhelyes. Ilyenkor a családfőé a konyha, amíg a többiek a karácsonyfát díszítik. – Idén vadkacsaragu-leves, lazac újhagymás tejszínes mártással, göngyölt pulykamell zöld körettel lesz az asztalon. A sütiket inkább a lányokra bízom, így a mézeskalács idén sem marad le az étlapról – sorolja a karácsonyi menüt a „séf”. A lányok nem titkolják, főleg ilyenkor tudnak elcsábulni igazán apukájuk főztjétől. Viszont hiába szalad fel egy-egy kiló rájuk, az edzéseken gyorsan ledolgozzák azt. Réka heti háromszor edz, Lucának pedig még az óévben, december 30-án lesz egy bajnoki mérkőzése volt csapata, a Fradi ellen, amire gőzerővel készül.

A családi egység az újévi fogadalomnál, kívánságnál sem bomlik meg. „Ritkán szoktam tenni, viszont például így szoktam le a dohányzásról sok-sok évvel ezelőtt, de elsősorban jó egészséget kívánok a családnak, és sikeres új esztendőt és lelki nyugalmat, sportsikereket!” – fogalmazott a családfő. Hasonlóan vélekedik Zsuzsanna is, aki egy gyerekkori emléket is felidézett. – Tizenéves koromban a Pápán élő nagymamám neves eseményekre mindig írt képeslapot. „Drága Zsuzsikám! Jó egészséget kívánok!” Ezt mindig megköszöntem, de arra gondoltam, hogy ebből nem tudok fagyit venni! Csak sok évtized múltával értettem meg, hogy az élet legdrágább és legfontosabb ajándékát kívánta nekem! – mesélte. A fiatalok inkább kívánni szeretnek, amik eddig valóra is váltak. Mi pedig azt kívánjuk, hogy ez a sorozat soha ne szakadjon meg.