Interjú

2022.05.04. 10:50

Amikor Szekszárd Párizs elől elnyerte a súlyemelő Eb rendezési jogát

A napokban volt harminc éve, hogy megrendezték Szekszárd valaha volt legrangosabb sporteseményét, a súlyemelők Európa-bajnokságát. Horváth Ferenc, a kontinensbajnokság szervezőbizottságának elnöke azt mondja, élete egyik legnagyobb sportélménye volt az esemény, amelyet még ma is jó szívvel emlegetnek, bármerre is jár az országban és a világban.

Rónai Gábor

Horváth Ferenc. Fotó: Makovics Kornél

– Tudja miért keresem? 
– Ha a súlyemelő-Európa-bajnokság miatt, akkor a legjobbkor. Épp a minap tesztelte a memóriámat egy pécsi jó barátom, a szervezőbizottság tagja. Arra volt kíváncsi, hogy emlékszem-e rá, hogy már harminc év telt el azóta, hogy itt jártak Szekszárdon a kontinens, de talán mondhatom, hogy a világ legjobb súlyemelői. Most mondjam, hogy nem tudott megfogni... 

Belegondolt, hogy már harminc éve történt? 
– Fejben tartom. Amúgy is jeles évfordulók éve az idei. Negyven éve vagyok sportvezető, harminc éve volt az Európa-bajnokság, húsz éve kötöttem össze a sorsomat kedves párommal, Kőfalvi Adéllal, akivel szeretnék még további évekig együtt menni ezen az úton. És tíz éve vagyok a VOSZ sportvállalkozási szekciójának elnöke. 

Szinte hihetetlen, hogy súlyemelő-Európa-bajnokság volt Szekszárdon. 
– És még milyen Európa-bajnokság! A mai napig is emlegetik. Óriási dolog volt, hogy a majd tízmilliós Párizzsal szemben egy akkor negyvenezres kisváros el tudta nyerni a rendezési jogot. Már az nagy dolog volt, hogy hat pályázó közül a mi megyeszékelyünk és a francia metropolisz maradt végig versenyben, aztán amikor kimondták, hogy Szekszárd lesz a rendező, óriási volt a boldogságunk. Örömünkben már másnap elkezdtük a szervezőmunkát. 

– A mai fiatalok el sem tudják képzelni, hogy egykor itt volt a súlyemelés fellegvára. 
– Pedig így volt! Olyannyira, hogy a kilencvenes évek elején a legjobbak között emlegették a Szekszárdi Húsipari Sportegyesületet. Nagyon rövid idő alatt sikerült felfuttatni a klubot, amelyet 1987-ben alapítottunk Hartmann Lajos igazgató és a Húsipari Vállalat támogatásával, miután kiváltunk a Szekszárdi Dózsa kötelékeiből. Nyolcvankettőben technikai vezetőként kezdtem a Dózsa súlyemelő-szakosztályában, amelynek akkoriban Balogh László volt a vezetőedzője, Takácsné Zsuzsika pedig az elnök asszonya. 

Két év múlva átvettem a szakosztályelnöki posztot Scherer Sándortól, a Babits iskola akkori igazgatójától. Nagyon sok válogatott versenyzőt igazoltunk, kihelyezett elnökségi üléseket tartottunk Szekszárdon – ennek az eredménye lett, hogy felkértek az 1990-es budapesti súlyemelő-világbajnokság protokolligazgatójának. A vb miatt még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, az azóta már elhunyt Juan Antonio Sama­ranch is eljött hozzánk. Máig becsben őrzöm a tőle kapott gyönyörű tollat. A világbajnokság nagy sikere adta meg később a végső lökést ahhoz, hogy beadjuk a pályázatot az 1992-es Európa-bajnokság megrendezésére. 

Nézegettem az akkori fotókat, még virágkorát élte a Gemenc Hotel… 
– Nagyon sok embernek élete legnagyobb élménye lett a rendezés. Köztük nekem is. A Gemenc Hotel volt a központ, ahová a verseny idejére egy nemzetközi kongresszust is meghirdettünk. Itt választottak be az európai szövetség technikai bizottságába, s lettem később az európai szövetség elnökségi tagja. Harminchárman szavaztak, és harmincegy voksot kaptam. Több mint ezer vendégünk volt, s olyan klasszisok fordultak meg az Európa-bajnokság alatt a szekszárdi városi sportcsarnokban, mint Naim Süleymanoglu, a bolgár születésű, de török színekben három olimpiát is megnyerő klasszis. De büszkén beszélhetek a mi fiunkról, a kolozsvári születésű Czanka Attiláról is, aki összetettben bronzérmet nyert, s mind a hazai, mind a nemzetközi versenyeken öregbítette a szekszárdi súlyemelés hírnevét. 

Az Eb hatalmas sikere is belejátszott, hogy a hazai szövetség főtitkáraként én lehettem a barcelonai olimpián részt vevő súlyemelő-delegáció vezetője. Ekkor kerültem ki San Marinóba sportdiplomatának, rengeteg kiváló embert ismertem meg, a szekszárdi klub vezetése viszont már nem fért bele az időmbe. De kiváló kezekbe került. 

Ha már a számoknál tartunk. Harminc éve volt az Európa-bajnokság, ön pedig negyven éve sportvezető. A súlyemelés volt a nagy szerelem? 
– Igen, a súlyemelés az egyik. Az első nagy szerelem. A másik pedig a kézilabda. Éppen, hogy elindítottam a sportruházattal foglalkozó vállalkozásomat, amikor a Szigma elnöke megbízásából megkeresett Taksonyi István, hogy „Ferikém, megszűnőben van a női kézilabdasport a Szekszárdi Spartacusnál, lenne-e kedved beszállni, s a kapcsolataiddal segíteni feltámasztani a sportágat?” Mit mondhattam volna? Ismer engem, tudja, hogy mindig örömmel segítek, s vonzanak a kihívások. Elindult a Szigma Szekszárd, s úgy mentünk felfelé, mint a rakéta. A megye egyből egészen az NB I.-ig meneteltünk.

Bejutottunk a Magyar Kupa négyes döntőjébe, s a bajnokságban is rendre ott voltunk az élbolyban. Jött hozzánk a Fradi, a Győr, a Dunaújváros vagy a Fehérvár, a csilláron is lógtak az emberek a sportcsarnokban. Aztán nálunk edzőtáborozott a női kéziválogatott Mocsai Lajos irányításával, s olyan edzők fordultak meg nálunk, mint Laurencz László, Pánczél Barabás, Hajnal József, Tabajdi Ferenc, Taksonyi István vagy tanácsadóként Török Bódog. Nem túlzok, kitört, s évekig kitartott a kézilabdaláz a városban. Hasonló élményeket éltem át, mint most az Atomerőmű KSC Szekszárd kosarasainak köszönhetően. Nagyon jó érzés, hogy van a városnak egy ilyen klubja. Egy csodákra képes klubja. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy gratuláljak a játékosoknak és a menedzsmentnek a kiváló idei eredményekhez. 

– Nem hiányzik, hogy most is nevét adja valamelyik sportághoz? A szekszárdi futballra is ráférne például egy újabb aranykor. 
– Szurkolok az UFC-nek, mert nagy munkát végeznek azzal a több száz gyerekkel, akikkel nap mint nap foglalkoznak. Persze jó lenne, ha a futball is visszakerülne az őt megillető helyre. Évekig szponzoráltam a gyerekek tornáját, ami Horfer Serleg Kupa néven zajlott, de most nem hiányzik, hogy bárhol, bármiféle szerepet vállaljak. Elég nekem, hogy szurkoló lehetek. A családomat sokszor kellett háttérbe szorítanom a múltban. Tizenegy év után kiléptem a Magyar Ökölvívó Szövetségből is, ahol többek között olyan kiváló emberekkel dolgozhattam együtt, mint Csötönyi Sándor, Kovács „Kokó” István vagy Erdei „Madár” Zsolt. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége sportszekcióját vezetem immáron tíz éve, s nemrég ötödik ciklusomat kezdem a Magyar Labdarúgó Szövetség budapesti igazgatóságánál. Tavaly óta pedig tagja vagyok a megyeszékhely Oktatás, Sport és Ifjúsági Bizottságának. 

– Mikor van ideje egy kis pihenésre és a hobbijára? 
– A hobbim a családom. És a barátaim. Ha itthon vagyunk, kertészkedünk, szépítjük a házunkat és a környezetét, jókat sütünk-főzünk, a lényeg, hogy együtt legyünk. A fiam imádja a horgászatot, szép eredményeket ér el, neki köszönhetően én is beleszerettem a sportágba. Most is éppen egy horgásztáborba készülünk. A lányom, Adél most lesz tizen­nyolc éves, ő már kész nő, egy felnőtt. Intenzíven tanulja a nyelveket, az angol nyelvvizsgája után most a németet gyűri. A párom kiváló édesanya, aki nemcsak otthon áll helyt, hanem a szekszárdi vállalkozásunkat is nagy sikerrel viszi, amíg én Budapesten intézem a cég ügyeit. A nagylányomtól, Ritától született unokám, Soma kilencéves, nagyon várom már, hogy nyáron ők is itt legyenek velünk. 

Talán kevesen tudják rólam, de nagyon szeretek sakkozni, és mint tudja, imádom a futballt. Csak azért fáj a szívem, mert az MTK ki fog esni az első osztályból. Egy kicsit beleuntam már ebbe a sok liftezésbe az első és a második vonal között. De a nagy kedvencem, a Real Madrid hamarosan spanyol bajnok lesz, sőt még a Bajnokok Ligája megnyerésére is van esélye. Több Real-meccsen voltunk már a fiammal, remélem, hogy idén is eljutunk a szentélybe, a Bérnabeu Stadionba. 

Elismerései, díjai

Megyei év vállalkozója díj. Országos év vállalkozója díj. Spartacus-díj a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarától. Szekszárd város közjóért elismerése. Szekszárd város javáért díj. Gazdaságért-díj a magyar kormánytól. Sipos Márton-díj a megyei közgyűléstől. VOSZ Tolna megyei Prima-díj sport kategóriában. Budapest labdarúgásáért díj. Elismeréseket kapott a magyar súlyemelő, a magyar kézilabda és a magyar ökölvívó szövetségtől is.   

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!