2023.08.30. 11:44
Közel hatvan évet hódolt szerelmének, a kézilabdának Lesták István
Szinte egész élete kötődik a kézilabdához, amit az is bizonyít, hogy immár két unokája is a nyomdokaiba lépett. Lesták István munkáját nemrég a Tolna Megyei Kézilabda Szövetség is elismerte.
Lesták István unokáival, Lilivel és Barnával
Forrás: Beküldött fotó
„A kézilabda sportágban végzett 40 éves lelkiismeretes munkájáért” kapott elismerést nemrégiben Lesták István a Tolna Megyei Kézilabda Szövetségtől. Igazából azonban jóval több az a sportágban eltöltött idő, mint negyven év.
István ugyanis már 14 évesen, 1964-ben a tolnai felnőtt kézilabda csapat kispadját koptatta a megyebajnokságban. Később, sorkatonai szolgálata idején – a határőrségnél – felfigyelt a gólerős, balkezes tolnai játékosra egyik sportimádó elöljárója, így a Zalaegerszegi Dózsához került. Leszerelése után Tolnán és Szekszárdon folytatta. Harminchárom éves korában viszont eljött a váltás ideje: játékosból játékvezető lett. Ennek idén negyven éve. Merkl Károllyal, Tóth Károllyal, Kovács Zoltánnal és Kerekes Antallal fújta a sípot, többnyire a megyeiben és az NB II-ben, de voltak NB I/B-s és NB I-es meccsei is. Egy szekszárdi edzőtáborozás alatt pedig a Laurencz-féle magyar női válogatott három edzőmeccsét is ő vezette.
A sportbarátok azonban nem csak a kézilabdapálya mellől ismerhetik: a legrégebbi Tolna megyei kispályás labdarúgó bajnokság, az Alta Ripa játékvezetői csapatának oszlopos tagja volt bő tizenöt éven át. Az 1986-ban a paksi atomerőmű és a tolnai GÉM Szövetkezet – ahol, illetve utódcégénél, a Fastronnál 47 évig dolgozott gépi forgácsolóként – jelentős támogatásával felépült tolnai városi sportcsarnok avatóján pedig az a megtiszteltetés érte, hogy ő mondhatott avatóbeszédet.
Az újabb váltás 2014-ben, már nyugdíjasként következett: versenybíróként folytatta. Idén nyáron, negyven év után búcsúztatta el a megyei szövetség.
Lesták István a szép ívű és maratoni hosszúságú kézilabdás pályafutása ellenére arra a legbüszkébb, hogy unokáival is sikerült megszerettetnie a kézilabda játékvezetést. Nagyobbik unokáját, Simon Barnát rendszeresen vitte magával a meccsekre, és a tehetséges kajakosnak bizonyult kisfiút annyira megfogta a meccsek hangulata és a sípmesterek tevékenysége, hogy hamarosan úgy döntött: a kajakról átnyergel a kézilabdára, méghozzá a játékvezetésre. A most 23 éves fiatalember idén megkapta a megye legjobb játékvezetője díjat és a napokban teszi le az NB I/B-s minősítő vizsgáját. És ha ez még nem lenne elég a büszkeséghez: korábban volt már olyan meccs, ahol a nagypapa a versenybíró és két unokája, Barna és a most 11. osztályos gimnazista Simon Lili volt a két játékvezető.
Istvántól sok mindent tanulhattak a nyomába lépő unokái. A legfontosabb tanácsa azonban, amit ő is mindig szem előtt tartott: ha a játékvezetésben a pénz lenne a fontos számotokra, akkor inkább tegyétek le a sípot!