Bejött a váltás a dombóvári futónak, de az akadályfutásról sem mondott le végleg

– Még nevelőedzőjét, Fazekas Gáspárt is meglepte azzal, hogy nem az akadályfutásra, hanem a síkra „feküdt rá” és 1500 méteren kvalifikálta magát a világbajnokságra. Mi volt a döntés hátterében?
– Világ életemben akadályfutó voltam, minden nemzetközi sikeremet azon értem el, de a tavalyi sérülésem megakadályozott a versenyzésben – válaszolta lapunknak a dombóvári születésű Vindics-Tóth Lili Anna, aki a budapesti atlétikai világbajnokság szombati nyitónapján az 1500 méter síkfutás selejtezőjében beállította a 4:11,08 perces egyéni legjobbját. – Ínproblémával küzdöttem, voltak komoly eséseim pályafutásom sokán, november 30-án pedig lágyékműtét miatt feküdtem kés alá, amit félre diagnosztizáltak. Abból felépültem, de a sok negatív esemény idén gyülemlett fel. Elindultam egy versenyen, de ki kellett állnom, mert nem tudtam megoldani a helyzetet. Egészen május végéig háromezer méter akadályon szerettem volna kijutni a vb-re, akkor viszont úgy éreztem, váltanom kell. Az 5000 méteres kvalifikációt gondoltam elérhetőnek, hiszen mindössze egy hely választott el a kijutástól, de ezerötszázon kaptam több lehetőséget, ám végül sikerült elegendő pontot szereznem ezen a távon.

– Sok ideje akkor maradt ranglistapontokat szerezni...
– Gyakorlatilag egy hónap alatt tudtam olyan eredményeket elérni, hogy ne szabadkártyával, hanem ranglista alapján legyek ott a világbajnokságon. Úgyhogy érdekes sztori volt. Viszont nem örökre engedtem el az akadályt, azonban egy olyan időszak következett el a pályafutásomban, hogy azt érzem, pihentetnem kell, félre kell tennem azt. Jó lökést adott, hogy látom és érzem, sokat fejlődtem gyorsaságban és állóképességben is. Azt azonban még nem döntöttem el, hogy milyen távon próbálok kijutni a jövő évi párizsi olimpiára.

– Rögtön a nyitónapon kellett rajhoz állnia a Nemzeti Atlétikai Központban. Milyennek érezte a futását?
– Azt éreztem, hogy van bennem erő, hogy jót megyek. Nem volt reális cél a továbbjutás, arra koncentráltam, hogy javítani tudtjak az egyéni csúcsomon. Az első két kör nagyon lassú volt, de ennek ellenére sem tudtam előre menni, mert az a gyorsaság nekem még nincsen meg, ami ehhez szükségen ezen a távon. Mindenesetre nem volt ideális a tempó, lüktető volt a futás, de örülök, hogy a végét jól meg tudtam csinálni és beállítottam a legjobbamat. Ezt a futást sokkal többre tartom egyébként, mert itt nem volt iramfutó, mint az egy hónappal ezelőtti Gyulai Memorialon.

– Milyen volt hazai közönség előtt futni?
– Összehasonlíthatatlan bármelyik világversennyel. Rajthoz állhattam már korosztályos nagy viadalokon, felnőtt Európa-bajnokságon és olimpián is, voltak nagyon jó hangulatú versenyek, de az, hogy amikor a hangosbemondó a nevemet mondja és arra mindenki egyszerre hördül fel a lelátókon, tapsolnak nekem, az fantasztikus érzés.

– Kire tenné le a voksát a döntőre?
– Faith Kipyegon brutális, 3:49,11 perces idővel tartja a világcsúcsot, amit idén júniusban futott. Ez az idő a magyar férfi mezőnyben is megállná a helyét. A kenyai a fináléba is a legjobb idővel jutott be, úgyhogy őt mondanám a legnagyobb esélyesnek. Azt gondolom, hogy magukhoz képest nem kezdenek be az elején, de egy hosszabb, 600-700 méteres hajrára van kilátás. Persze ezt nehéz megmondani, hiszen ezen a távon is nagy szerep jut a taktikának. 

– Nemcsak emiatt lesz érdekes ön számára a világbajnokság negyedik napja, hiszen kedden selejtez 800 méteren férje, Vindics Balázs.
– Izgulok érte, de így, hogy én már „letudtam” a versenyemet, kicsit jobb. Büszke vagyok rá, hogy kijutott a világbajnokságra, mert tudom, nagyobb sikereit fedettpályán érte el, nem szabadtéren. Nagy dolog, hogy mindketten itt lehetünk és ahogy nálam, úgy nála is igaz az, hogy bárhogy is alakuljon a szereplése, ez már egy plusz, hogy hazai pályán, hazai közönség előtt versenyezhetünk. Hogy mire lehet képes? A versenyek előtt mindig azt mondja, hogy rossz formában van, de tudom jól, hogy nincs így. Nem szereti elkiabálni a dolgot, tisztában van vele, hogy jó ellenfelek a riválisok. A nyolcázasok sem feltétlenül nyomják meg az elejét, az 1:45,91 perces egyéni legjobbját nem biztos, hogy meg tudja futni. Nem azért, mert nincs jó formában, hanem mert ez a táv is a taktikáról szól. A selejtezőből való továbbjutás viszont nem elképzelhetetlen számára. 

– A világbajnokság után pihenő következik?
– Idén még Berlinben és Zágrábban versenyzem 5000 és 2000 méteren, talán közte még egy olaszországi 3000 méteres futás is benne lehet. Ezek silver kategóriás versenyek, amik az olimpiai kvalifikációs pontok tekintetében sokat érnek. Jó formában érzem magam, szeretnék még néhány egyéni csúcsot futni. Ezerötszázon nem lesz több versenyem idén, emiatt kicsit bánt, hogy a vb-n nem sikerült a 4:10-en belüli idő.

– Az talán kevesen tudják önről, hogy a Magyar Honvédség Sportszázad szakaszvezetője. Ez pontosan mit jelent?
– A Magyar Honvédségen belül gyakorlatilag az a feladatom, hogy sportoljak. Nekünk is részt kell venni például lövészeti képzésen, de nincsen akkor hangsúly ezen. Ami a jövőt illeti, közgazdász a végzettségem, most csinálom a mesterképzést, a civil életben ezzel képzelem el a pályafutásomat az atlétika mellett.