A Fenerbahce legyőzése a csúcs, de sok felejthetetlen mérkőzés fért még bele a Djokics-érába

– Érezhetően jobb a hangulata, mint múlt szombaton volt!
– A győzelmek mindig jót tesznek a lelkemnek, s mindig új lendületet és energiát adnak nekem a megkezdett munka folytatásához – felelte lapuknak Djokics Zseljko, a szekszárdiak vezetőedzője, akit telefonon értünk utol. – Boldog vagyok, hogy sikerült visszavágnunk a Sassarinak, és továbbjutottunk az Európa-kupa kieséses szakaszába, nagyon kellett a sikerélmény.

– Túltette már magát az ELTE BEAC elleni vereségen?
– Nagyon megviselt a kudarc, mert nem szeretek veszíteni, ráadásul szombaton az emlékek is előtörtek, hiszen abban a csarnokban kaptunk ki, amelyben nyolc évvel ezelőtt az első meccsemen irányíthattam a szekszárdi csapatot. De igazából nem is a vereség fájt a legjobban, hanem néhány szurkolói vélemény, amelyekben a menesztésemet követelték. Sajnálom, hogy így alakult, és azt is tudom, hogy nincs a sportban olyan, hogy ha... Ugyanakkor látni kell, hogy ez a csapat nem az a csapat, amelyiket nyáron összeraktuk, kiesett Ana Vojtulek, nem számíthatok Nikola Dudasovára és Miklós Melindára sem, ha ők velünk vannak, lehet, hogy  két győzelemmel több áll a nevünk mellett, s most senki sem beszélne a vereségről, mindenki boldog lenne.  

– Ön kétszeresen is az lehetett szerdán, hiszen amellett, hogy legyőzték a Sassarit, a 300. meccsén ülhetett a kispadon.
– Nem tudtam semmit róla, hogy ilyen meglepetésben lesz részem, nagyon jólesett, hogy a klubvezetés megemlékezett a jubileumról. Az pedig tényleg csak hab volt a tortán, hogy egy ilyen erős csapatot sikerült legyőznünk, mint amilyen az olasz Sassari.

– Ráadásul Kathryn Westbeld remeklésével. Elég gyorsan beilleszkedett a csapatba az új amerikai, pedig csak nemrég csatlakozott a kerethez!
– Egy rendkívül intelligens játékosról van szó, aki gyorsan tanul, hamar megtanulta például a csapattársak nevét is. Tíz napja van velünk, de olyan mintha már régóta itt lenne, gratuláltam is neki a meccs után a kiváló teljesítményéhez. 

– Ha már háromszáz! Tekintsünk egy kicsit vissza a múltba: van olyan meccs, amit sosem fog elfelejteni?  
– Nagyon sok ilyen meccs van, számos emlékezetes győzelmet szereztünk a városnak, a klubnak, sokszor írtunk történelmet itthon, és Európában is. Nehéz kiválasztani közülük egyet, de ha már kérdezi, a tavalyi évet azért sem fogom elfelejteni, mert egy héten belül legyőztük az Euroliga két döntősét. Előbb a bajnokságban a Sopront, aztán az Euroligában kétszeri hosszabbítás után a török Fenerbahcét. És nem felejtem el azt a soproniak elleni bajnoki meccset sem, amelyet hat éve novemberben játszottunk. Megvertük a bajnokot 66–53-ra, de nemcsak a győzelem miatt marad örökre emlékezetes ez a találkozó, hanem azért is, mert fél csarnokkal kezdtük, s mire vége lett a meccsnek, tele lett az aréna. A meccs közben híre ment, hogy csoda készül, mindenki hívott mindenkit, csak jöttek, jöttek a szurkolók. Talán akkor talált igazán egymásra a csapat és a szurkolótábor.

– Apropó Sopron! Vasárnap éppen a címvédő elleni hazai bajnoki következik az NB I-ben. Jön az újabb csoda?
– Reálisan kell látni, hogy ez a Sopron bombaerős. Jelena Brooks és Beatrice Mompremier ketten többe kerülnek, mint nálunk az egész csapat. De mondhatnám Alekszandra Crvendakicsot, Yvonne Turnert, vagy Fegyverneky Zsófiát. A keretük tele van európai szintű klasszissal, akik egyesével több Final Fourt játszottak, mint amennyi győzelmet mi arattunk az Euroligában. Szóval a papírforma nem mellettünk szól, de egy ilyen meccs mindig ünnep, s mi mindent meg fogunk tenni azért, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. 

A Gironával találkozik a KSC az Európa-kupában – részletek itt!