Menjünk inkább Óceániába?

– A világbajnokságon a legjobb nyolc közé négy dél-amerikai válogatott is bekerült (Brazília, Argentína, Paraguay, Uruguay), míg Afrikát csupán Ghána képviselte, sokak szerint nem véletlenül. Van logikus magyarázata előbbiek jó, utóbbiak rossz szereplésének, vagy mindez csak a véletlen műve?

Nagy Tamás: – A dél-amerikai futball mindig is ott volt a legjobbak között, a világbajnokságok hajrájában rendre képviseltette magát. Továbbra is európai uralom van, mert a kontinens válogatottjai szervezettebbek, több a tudatos elem a játékukban, mint a többiekében. A kultúrát, a képzést kell elsősorban figyelembe venni, már pedig ez alapján Dél-Amerika egyértelműen Afrika előtt jár. Mindkét kontinensen nagyobb szerepet kapnak az egyéniségek, de míg az afrikai játékosok közül kevesen játszanak európai élcsapatokban, a dél-amerikaiak közül rengetegen szerepelnek a legerősebb gárdákban: például Forlán az Atlético Madridban. Az afrikai kultúrából adódóan a játékosokban több a lezserség, könnyedség, könynyelműség.

Bene Ferenc: – Bár az afrikai csapatoknál gyakran európai edzők dolgoznak, még mindig nem annyira szervezettek, fegyelmezettek, mint az európaiak, vagy a dél-amerikaiak. A fizikális felkészültségükkel nincs semmi probléma, de az előbbiek miatt szerintem még jó ideig nem lesz afrikai világbajnok. Az európai és dél-amerikai válogatottak előrébb járnak, de utóbbiakra még most is jellemző, hogy hajlamosak feláldozni a racionalitást a szépség oltárán. A brazilok pedig könnyelműek voltak, tíz perc rövidzárlat miatt elvesztettek egy egész mérkőzést.

– Rengeteg bírói hiba borzolta a kedélyeket, az angolok meg nem adott góljáról még sokáig fognak beszélni, csakúgy, mint Tévez lesgóljáról Mexikó ellen. Ön szerint mi lenne a megoldás?

Nagy Tamás: – A videobíróval nem értek egyet, ezt a játékot úgy találták ki, hogy emberek játsszák és emberek is vezessék, még ha ebben benne is van a hiba. Láttam viszont az Európa Liga döntőjét, amelyen öten bíráskodtak, egy-egy játékvezető az alapvonalon állva segített, és rögtön tudott is jelezni, ha szükség volt rá, ezzel biztosítva a játék folyamatosságát. Ezzel a megoldással egyetértenék, a lényeg, hogy ember legyen a segítő, ne gép.

Bene Ferenc: – A játékvezetői tévedések hosszú távon kiegyenlítik egymást, ezért nekem semmi problémám nincs a magyar bírókkal. Egy világeseményt nézve viszont más a helyzet, ott négy év kemény munkáját teheti tönkre egy kirívó játékvezetői hiba. Én éppen a bírók érdekében, védelmében vezetném be a videobírót, amelynek a technikai feltételei már adottak. Az öt bírós megoldást nem támogatom, mert azt, hogy bent volt-e a labda, vagy sem, talán nyolc játékvezető sem tudná jól eldönteni.

– A magyar válogatottnak lenne-e helye a legjobb harminckettő között? Néhány borzasztóan gyenge mérkőzés alapján sokan úgy vélik, akár lehetne is keresnivalónk a vb-n, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy például a lesajnált Új-Zélandot senki sem tudta megverni a csoportkörben.

Nagy Tamás: – Most? Nem lenne helye. Szervezettségben el vagyunk maradva, miként gondolkodásban és mentalitásban is, az egyéni képzettséggel nem lenne probléma. Jelenleg nincs helyünk a világ legjobbjai között. Sokat kell még dolgozni, hogy odakerüljünk.

Bene Ferenc: – Erre a kérdésre nem lehet se igent, se nemet válaszolni. Ha kint lennénk, szerintem nem okoznánk csalódást, és ez soha nem látott összefogást generálna. De Európából nagyon nehéz kijutni a világbajnokságra, Romániának, Horvátországnak sem sikerült. Talán át kéne kérnünk magunkat Óceániába.