Nyugdíjdilemma: menni vagy maradni – fogy az idő

Még tizenegy napjuk van a magán-nyugdíjpénztári tagoknak arra, hogy válasszanak: maradnak a második pillérnél és 2011 végétől bruttó fizetésük 10 százalékát ide fizetik be, cserébe lemondanak a további állami nyugdíjjogosultságról, vagy visszalépnek a tb-kasszába. Utóbbi esetben „visszatérő” megtakarításuk elvileg egyéni számlán jelenik meg, ám hogy ez pontosan mit takar, még mindig nem tudni. Mivel a visszaérkező vagyon túlnyomó részét a kormány értékesíti (az állampapírokat bevonják), valóságos pénz biztosan nem áll majd a tb-nél bevezetendő egyéni számlák mögött.

A múlt év végi határozatával a kormány életük egyik legnehezebb döntése elé állította a több mint hárommillió magán-nyugdíjpénztári tagot. Valójában ugyanis két rossz lehetőség közül kell választaniuk. Mint az a négy pénzügyi csoport által működtetett kalkulátor (www.tajekozodjon.com) számításából az esetek túlnyomó részében kiderül, a legnagyobb mértékű időskori ellátást a vegyes rendszer (vagyis a 2010-es módosítás előtti szabályozás) nyújtotta volna a tagoknak. Azzal pedig immár mindenki szembesült, hogy biztos vagy akár csak nagyon megalapozott döntést a jelenlegi körülmények között nem lehet hozni, és nem csak az idő rövidsége miatt. Mind az állami, mind a magán-nyugdíjpénztári pillér ugyanis olyan hatásoknak van kitéve – több évtizedes távon –, amelyeket ma lehetetlen megjósolni. Jól mutatja ezt, hogy a már említett kalkulátor is olyan tényezőkkel számol, mint az inflációra, a bérekre, a járulékplafonra, a nyugdíjminimumra vonatkozó kilátások, a foglalkoztatási arány kormány által előre jelzett javulása vagy a várható demográfiai folyamatok. Bár eleddig ez a legösszetettebb és legígéretesebb kísérlet a hatások számszerűsítésére, a jövőt a kalkulátor sem képes pontosan megjósolni.

A cikk folytatása itt olvasható!