Pénzt adtak a hallgatásért a multik

Önkényesen föloldom a hallgatási fogadalmamat most, hogy fölhagyok a veszélyes állatkák befogásával – mondta a sonline.hu-nak Both Zoltán, aki eddig az ország egyetlen hivatásos vadállatbefogója volt. Megfizették a multik a hallgatását, mentségére szolgáljon: jól jött az a pénz, kinek ne jött volna jól.

– Akárhová tárcsáztak, az állatkertnek, a katasztrófavédelemnek vagy a rendőrségnek, mindenhonnan engem riasztottak – így a Siófokon élő vadállatbefogó. – Egy bevásárlóközpontban hajnalban egy hatalmas skorpiót láttak bemászni a biztonsági őrök a egyik ruházati üzletbe, a rácsok alatt.

Reggel jött egy menedzser, s épp a jegyzőkönyvet töltöttem ki, amikor megkérdezte: ez ugye nem fog megjelenni egyetlen médiában sem? Persze, már szerepeltem többször a bulvársajtóban, sejtette, mire számíthat. Mondtam, mennyi a kiszállási díj, azt felelte, a dupláját is odaadja, csak hallgassak. Fiatal voltam, kellett a pénz, hát hallgattam.

– Olyanra is emlékszem: a bulvárlap fotósa előbb értesített – így Both Zoltán. – Felhívott, hogy ott vár az áruházban, mert egy kétméteres thaiföldi patkánysiklót találtak a ruhák között. Egy perc múlva már hívtak is az üzletből, tudták a számomat, nem először fordultam meg náluk. Utána, amikor a sajtó érdeklődött, azt állították: semmi sem igaz az egészből, náluk az áruk többszörös ellenőrzésen esnek át. Na, ja...

Az egyik legemlékezetesebb esete a madárpókos. – „Budapest-külsőről” hívtak: ahogy kinyitották a chipses szállítmányt, madárpókok másztak elő belőle. Összefogdostam a raktában néhány elfutott pókot, de közben már az eladótérben is láttak egyet. Mondtam, három órára zárják le az áruházat, mert ki tudja, mennyi szabadult el és ezek nagyon veszélyesek. Azt válaszolták, mit képzelek én, az több milliós kiesés volna.

Adtak mellém egy biztonsági őrt azzal, hogy tolnom kell egy kocsit mintha vásárló volnék és feltűnés nélkül vizsgáljam végig az üzletet, de nehogy kitörjön a pánik. Egy pókot sikerült is megtalálnom. Mire kitöltöttem a számlát, már ott volt előttem a titoktartási nyilatkozat, amit alá kellett írnom. Az állt benne, ha megjelenik a történet a médiában, akkor beperelnek és kártérítést követelnek tőlem. Egy ilyen kiszállásért úgy hatvanezer forintot kértem, de ők hajlandók voltak ezen felül még kétszázezret a zsebembe tenni. Persze, ez nekik fillérszámba megy. Mert a pénz a legfontosabb, soha sem az emberek biztonsága.

Both Zoltán hozzátette: sorolhatnám még a hasonló történeteket, kockás sikló a telefonos társaság ügyfélterében, hatvan centis bambuszvipera a banánok között, skorpió a hűtőszekrényben... Mi van, ha egy ilyen megmar egy gyereket, de akár egy felnőttet is? Az nem számít a multinak? Eddig befogtam a számat. De most, hogy már olyan mélyen vagyok, hogy azon töprengek, talán a kutyamenhelyre megyek takarítónak, milyen baj érhet? A barátnőm tartja bennem a lelket, elegem lett abból a szemléletből, hogy semmi sem számít, csak a pénz...