Nincs legnagyobb ellenzéki párt?

A Nézőpont Intézet szerint minimálisnak látszik az MSZP, a Jobbik és az LMP együttműködésének esélye, mert a három ellenzéki párt támogatottsága közel azonos, így az összefogásnak nem lenne vezető ereje. A Heti Válasznak készült közvélemény-kutatása alapján a Fidesz-KDNP pártszövetség egy most vasárnapi választáson újra kétharmados többséget szerezne a parlamentben.

A július 5-8. között, ezer ember telefonos megkérdezésével készült felmérés szerint az aktív szavazók 60 százaléka a Fideszre, míg 14 százalék az MSZP-re, 12 százalék a Jobbikra, 11 százalék az LMP-re voksolna, vagyis az ellenzéki pártok támogatottsága közötti különbség a statisztikai hibahatáron belüli.

A teljes népesség 43 százaléka vallja magát Fidesz-KDNP szimpatizánsnak, ami többszörös előnyt jelent a 9 százalékon álló MSZP-vel, a 8 százalékon álló Jobbikkal és a 7 százalékon álló LMP-vel szemben. A nem szavazók, a bizonytalanok és a rejtőzködők táborához tartozik a teljes népesség harmada (nyolc százaléknyival többen, mint egy hónapja).

A Rebuplikon Intézet szerint mára mindhárom ellenzéki párt különböző mértékben ugyan, de egyértelmű és karakán ellenzéki erővé alakult, hiszen a kormánytöbbség teljesen kirekesztette őket a törvényhozásból, tavasszal például egyetlen ellenzéki törvényjavaslathoz sem adta támogatását.
Az intézet a most befejeződött parlamenti ülésszakról készített elemzését, amelyben az MSZP-t nevezik a leginkább ellenzéki pártnak arra hivatkozva, hogy az országgyűlésben a szocialisták alkotják a legaktívabban interpelláló pártot, emellett egyetlen esetben sem fogadták el az interpellációra adott miniszteri vagy államtitkári választ és más pártok interpellációja esetén a legkevesebbszer szavaztak együtt a kormánnyal. Szintén ezt mutatja szerintük, hogy az MSZP az érdemi kormányzati törvényjavaslatok csak alig 8 százalékát támogatta - fűzik hozzá.

A Republikon úgy látja, a Jobbik már vegyesebb képet mutat, mivel egyfelől az ellenzéki pártok közül a legnagyobb arányban szavazzák meg a kormánypárti törvényjavaslatokat (nagyjából a harmadukat), másfelől az interpellációs szavazásokkor az MSZP-hez hasonlóan túlnyomó többségben elutasították a kormány képviselőjének válaszát.
A más pártok által elutasított kormányzati válasz az LMP frakcióját győzte meg legtöbbször, a frakció képviselői kétszer annyiszor szavazták meg a miniszterek, államtitkárok válaszait, mint a másik két ellenzéki párt együttesen; de a Republikon szerint még ez is roppant alacsony arány, a szavazások túlnyomó többségében az LMP is a kormánnyal szemben foglalt állást.

Az elemzés készítői kiemelik: a legújabban az LMP által szorgalmazott széles ellenzéki összefogás, a Jobbikkal kevéssé működik a parlamenti gyakorlatban, az LMP ugyanis többször inkább a Fidesz mellé állt a jobbikos interpellálókkal szemben. Hasonlóan fontosnak tartják, hogy az LMP által leszavazott MSZP-s interpellációk között elsősorban a Fidesz-kormány politikáját támadó kérdéseket találunk. Hozzáteszik: a legkisebb párttal szinte minden esetben szolidárisak voltak az ellenzéki társak: a tizennyolc LMP-s interpellációt követő szavazáson az MSZP 16, a Jobbik pedig 15 esetben szavazta le a kormány válaszát.

A Republikon megjegyzi továbbá, hogy a Fidesz támogatottsága többéves mélyponton van a teljes népesség körében, a kormánypártokban csalódott szavazók azonban egyelőre a bizonytalanok táborát erősítik. Az ellenzéki pártok ebben a versenyben egymás ellenzékei is: mindhárman szeretnék megszólítani a kiábrándult választókat, de továbbra sem látni, melyikük lesz képes erre. A szavazások adatai pedig megkérdőjelezik, hogy lehetséges-e összefogás e három párt között.