Lázár lesz a „főhumán”?

„Orbán Viktor zsebében a stallum Lázár János számára, kérdés, akar-e a frakcióvezető humán csúcsminiszter lenni” – többek között erről beszéltek a kormányzati elképzeléseket ismerő források az egyik országos lapnak a kabinet jövő januárra tervezett átalakítása kapcsán. Az újság információi szerint a miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt már szót váltott a Fidesz országgyűlési képviselő-csoportjának vezetőjével annak miniszterségéről, mivel a hódmezővásárhelyi polgármestert – aki, akárcsak Orbán, szintén képes úgymond „az erő nyelvén” beszélni – alkalmasnak tartja arra, hogy a kimelt fontosságú területeken, így az oktatásban, az egészségügyben és az önkormányzati vonalon a lehető leggyorsabban véghezvigye az Orbán által elképzelt változtatásokat. Nos, hogy Lázár vajon elvállalja-e ezt az új megbízást, nem tudom, ám ha igen, úgy a hírek szerint nyomban szélnek ereszti majd a Nemzeti Erőforrás Minisztérium összes államtitkárát, köztük az egészségügy irányításáért felelős Szócska Miklóst, nem különben pedig a Kereszténydemokrata Néppárt üdvöskéjének számító Hoffmann Rózsát. Na, most, bár semmilyen kétségem afelől, hogy a frakcióvezető habitusa, személyisége tökéletesen passzol az Orbán-kormány forradalmi hevülettől átitatott stílusához, mindazonáltal esetleges kinevezését azon tárca élére, ahová az oktatáson, az egészségügyön, a sporton, a közigazgatáson és a a kultúrán kívül a szociális ügyek is tartoznak, meglehetősen aggályosnak vélem. Mert bár Lázár minden bizonnyal megfelelne az újabb kihívásnak, én a világért sem bíznám a humán csúcsminisztérium vezetését egy olyan valakire, akinek a megnyilvánulásaiban nyoma sincs az empátiának.  

Azt, hogy ki mit ért az „erő nyelvén”, természetesen nem tudom, magam azonban a Lázár-féle szereplések döntő többségét korántsem erőteljesnek és határozottnak, mint inkább nyeglének, visszataszítónak és otrombának tartom. Ezt gondoltam már akkor is, amikor a kockáról kockára tollasodás mestere és a sportkocsik szerelmese a hódmezővásárhelyi önkormányzat egyik ülésén képviselőtársa édesapjának nyilas múltját emlegette, de ezt éreztem néhány nappal ezelőtt is, amikor viszont az Schiffer András LMP-frakcióvezető családjának bolsevik mentalitására utalt, amely produkciója az egyik hírportált a „Lázár, te mekkora tahó vagy!” című cikk megírására ihlette. Ami különben nem valami nagy meglepetés, mivel a frakcióvezető finoman szólva rendhagyó „népnevelési” eljárásai és verbális kirohanásai a média számára állanóan témául szolgálnak. Ki ne emlékezne például a megítélt segélyt valamiért át nem vevők, a számukra feljánlott közmunkát visszautasítók avagy a városnak helyi adóval tartozók hódmezővásárhelyi szégyenlistájára – erre különben olyan is felkerült akinek mindössze 1000 forint „sara” volt –, hogy az elhíresült és komoly szociális érzékenységről tanúskodó „akinek nincs semmije, az annyit is ér” kijelentésről már ne is beszéljünk. És bár a példákat még hosszasan sorolhatnám, nem teszem, hiszen ennyiből is látszik, hogy Lázár Jánosnál ez idő szerint aligha létezik alkalmasabb személy a humán területek kormányzati irányítására. És ha Isten..., pontosabban ha Orbán Viktor is úgy akarja, mindezt hamarosan be is bizonyíthatja.