Szavak, tettek, zsebek

Tökéletesen igaza volt Orbán Viktornak, amikor a rá nézve igencsak kínos amerikai diplomáciai táviratok kapcsán arra hívta fel a figyelmünket, hogy ne azt nézzük, amit mond, hanem amit tesz, lévén a miniszterelnök szavai az esetek döntő többségében oly messze vannak kormánya tetteitől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ott van mindjárt az az emlékezetes felszólalása, amit még szeptember közepén, az országgyűlés őszi munkájának nyitányaként adott elő, és amelyben nemcsak arról beszélt, hogy – szó szerint idézném az orbanviktor.hu-ról – „a jó gazdaságpolitika onnan ismerszik meg, hogy pénzt hagy az emberek zsebében”, a rossz meg arról, hogy „pénzt vesz el az emberektől”, de azt is elárulta, véleményük szerint mi egy kormányzat legfontosabb tennivalója. „Nekünk egyetlen dolgunk van a mi felfogásunk szerint – jelentette ki –, olyan gazdaságpolitikát s olyan adórendszert kell fölépíteni és működtetni, amelyik minél több pénz hagy az embereknél; ez az egyetlen szempont, ami alapján én jó és rossz gazdaságpolitika között  különbséget teszek”. Amelyek kétségkívül nagyszerű gondolatok, de csak szavak. És miután magától Orbántól tudjuk, hogy a szavait soha nem kell, soha nem szabad komolyan vennünk, hasznosabb azt megvizsgálni, vajon a Fidesz első emberének ars poetica összevág-e a forradalmi kormányzás gyakorlatával. Nos, amennyiben elfogadjuk a miniszterelnök azon tézisét, hogy tudniillik az – és csakis az – a jó gazdaságpolitika, amely egyre több és több pénzt hagy a polgároknál, úgy nem nehéz megállapítanunk, hogy az Orbán és Matolcsy nevével fémjelzett gazdaságpolitika rossz. Mégpedig nem is akármennyire. Bűn rossz.

Vagy akad valaki, aki úgy véli, hogy az Orbán által „világszabadalom”-nak nevezett egykulcsos – ami különben jövőre már sávos lesz – adórendszer a magas fizetésűeken kívül bárkinek is több pénzt hagyott a zsebében? A francokat. És a 25-ről 27 százalékra felsrófolt általános áfakulcs azt a célt szolgálja, hogy valamennyiünknek több maradjon a bukszájában? Esetleg az 1 százalékponttal megnövekedett egészségbiztosítási járulék? Vagy az, hogy a vállalkozóknak a következő esztendőben immár a 92 ezer forintra emelt minimálbér másfélszerese után kell majd járulékokat fizetniük? És a „jó” gazdaságpolitika kézzelfogható bizonyítékait még igen hosszan lehet sorolni... Említsük például a gázolaj jövedéki adójának megnövekedését? A bevezetendő ebadót? A bújtatott vagyonadót, amelynek „köszönhetően” az önkormányzatok az ingatlanok forgalmi értékének akár a 3 százalékát is kivethetik telek- és építményadó gyanánt, és amelynek eredményeként egy 20 milliós lakás után évi 600 ezret is fizethetünk? Vagy beszéljünk az ugyancsak elég rendesen megemelt gépjármű-átírási illetékről? Esetleg a most „feltalált” baleseti adóról, ami akár 30 százalékkal is megnövelheti – és bizonyára meg is növeli – a kötelező felelősségbiztosítás díjait? Hogy is mondta Orbán...? „Nekünk egyetlen dolgunk van a mi felfogásunk szerint: olyan gazdaságpolitikát s olyan adórendszert kell fölépíteni és működtetni, amelyik minél több pénz hagy az embereknél”. Nos, ha tényleg csak ez az egy dolga van a kormánynak, még szomorúbb, hogy azt mennyire rosszul végzi. Mit rosszul... Bűn rosszul.