Schuster nem állt be a sorba

A 48 éves együttessel műfajt teremtettek, „népdalokat” írtak. Óriási csoda, hogy számos műtét és halálközeli élmény után most itt ül velem szemben, a belváros egyik eldugott kis kávézójában. Tele van energiával, újabb célokkal, a sorban a harmadik, jövőre megjelenő Faszög című könyvében a politikát vesézi ki. Nem áll szándékában színezni, füstöt gerjeszteni, egyszerűen csak az igazságot akarja megosztani az emberekkel, hogy végre ébredjenek fel. Egyenes, őszinte és tájékozott ember, akinek élettörténete tanulság, kapaszkodó lehet sokaknak.

– Amikor telefonon beszéltünk, jelezte, a héten nagyon elfoglalt, mert folyamatosan próbál. Mire készül?
– Gőzerővel készítjük az új lemezünket Csoda történt címmel. Megjelenése a nyári nagy koncertre várható, ami augusztus 12-én lesz. A helyszín igazán különleges, 39 év után újra P. Mobil–Mini közös koncertnek örülhet a közönség a Várkert Bazárban, vagyis a régi Budai Ifjúsági Parkban.
A kémeim jelentették, hogy nagyon fogynak már a jegyek. 

– Miért épp a Csoda történt címet kapta a lemez?
– Nincs ebben semmi meglepő, az elmúlt években sok-sok műtéten estem át, rengeteg gondom volt. Az ember mindig azt hiszi, hogy vele nem történhet ilyesmi, aztán az orvosok szólnak: nagy a gond. Viszonylag nyugodtan fogadtam a rossz hírt, hogy rákom van. Az a típus vagyok, mint a Gyalog galopp című filmben a Fekete Lovag, akinek kezét-lábát levágják, de még kiabál az ellenfelének és harcol tovább. Még a kórházban is írtam a dalokat, ott született a Farkasok völgye című lemez egy része. A betegségem alatt 130 bulit szerveztem a zenekarnak, és a műtétek között is dolgoztam. Tulajdonképpen óriási csodának számít, hogy még élek. Vegyük úgy, hogy Schuster Lóránt ismét feltámadt.

– Gondolom, az igazi orvosságot az jelentette, hogy ismét színpadra léphetett.
– Folyamatosan azon járt az agyam, hogy meg akarok gyógyulni, ezért mindent elkövettem. Egyszerűen be akarom fejezni mindazt, amit évekkel ezelőtt elkezdtem. Az életem és a zenekar története 48 éve összefonódott, gyakorlatilag elválaszthatatlanok vagyunk. Sohasem akartunk több lenni, mint egy magyar rockzenekar. Nem gazdagodtunk meg a zenélésből, de nagyon sokan meggazdagodtak abból, amit mi hoztunk létre. A kommunista vezetés tíz éven át nem engedélyezte, hogy lemezünk jelenjen meg. Első nevünket, a Gerasolt betiltották, ezután lettünk P. Mobil. Ott tettek keresztbe, ahol csak tudtak, ott bántottak, ahol csak lehetett. Az emberek viszont szerették, amit játszottunk és szerettek minket is. Rengeteg koncertet csináltunk, az ország legnépszerűbb zenekara voltunk. 2019-ben – hihetetlen, ámde mégis igaz – a P. Mobil története 50 éves lesz. Ebből a jubileumi alkalomból lesz egy pár kiadványunk, amivel megörvendeztetjük a közönséget is meg magunkat is.

– Mégis minek köszönhetik a töretlen, több évtizedes sikerüket?
– Magunknak és a rajongóinknak, akik jönnek velünk a megkezdett zenei úton. A Facebook-oldalunkat tízezrek követik, pár hónapja indítottuk el saját online rádión­kat, a Mobil Rádió Budapestet, amit rengetegen hallgatnak.
A rólunk szóló anyagokat archiváltam, rengeteg fényképem, filmes anyagom, egyéb dokumentumom van. Ezeket mind a Nyitragerencséren nyitott P. Mobil Rockmúzeumban helyeztük el. Sokan kérdezték, hogy miért pont ezen a helyen. Egyrészt mert a történelmi Magyarország része, másrészt a testvéreink, magyarok élnek ott. Sok olyan anyag akad, ami nem volt kiállítható, de elérhetővé tettük, ilyen Vikidál összes jelentése, amit saját kezűleg írt Dalos fedőnév alatt.

– A közönségtől kapott ereklyéket is meg lehet nézni?
– Ezeket is mind kiállítottuk. Sok mindent elfelejtettem, de két történetre tisztán emlékszem. Az egyik egy Mercedesről leszedett embléma, amit az 1975-ös aggteleki koncertünkön kaptam egy lánytól. Gondolom, ez neki sokat jelenthetett, mégis nekem adta. Évekkel később volt egy fiú, aki egy átázott papírt adott át, amire az volt írva: „Szeretünk benneteket.” Ezt megszárítottam, majd bekereteztettem. Tulajdonképpen ez a mi Kossuth-díjunk. Ami leginkább elkeserít, hogy a zenekar régi tagjai közül már öten nincsenek köztük. A legendás Deep Purple basszusgitárosa nyilatkozta legutóbb: „Nagy divat most meghalni.” Mennek el a nagy zenészek, az én generációm...

–  Ki viszi majd tovább a P. Mobil lángját?
– Az élet dönti el, hogy akad-e valaki, aki több mint ötven évet, vagy többet szán erre az életéből. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nagyon könnyen váltanak és változnak. A fiatalok nagyon gyorsan szeretnének nagyon gazdagok és ismertek lenni, és ezért az égvilágon semmit nem hajlandóak­ tenni. Ez egy nehéz képlet. A gyerekeimnek is azt tanácsolom, legyenek önmaguk és legyenek kitartóak.

– A két évvel ezelőtt megjelent, nagy visszhangot kiváltó, Kaptafa című önéletrajzi könyvében számos pályatársát kiosztja. Utólag nem bánta meg, hogy ennyire őszintén vetette papírra a gondolatait?
– Nem, mert elegem lett a hazugságokból. Él az emberben egy komoly vágy, hogy helyére tegye a dolgokat. Belőlem ez kijött. Egyszer Bergendy István azt mondta ­nekem, hogy a szakma véleményével egyáltalán nem kell törődni. Mióta az eszemet tudom, mindig az árral szemben úsztam, sohasem kötöttem kompromisszumot, nem álltam be a sorba. Rólam és a zenekaromról is sok-sok hazugságot kitaláltak és rengeteg hülyeséget írtak. Készítettem egy számvetést, azt írtam le, amit átéltem.   

– Jön tehát a mű folytatása, Faszög címmel, ami a politikáról és a hatalomról fog szólni. Nem fél? 
– Mitől? Annak idején azért léptem be a MIÉP-be és lettem képviselő, mert hittem abban, hogy lehet tisztességes radikális nemzeti politizálást folytatni. Aztán otthagytam őket, mert kiderült, hogy velük nem lehetett. 

– Mennyire figyeli a híreket, foglalkozik-e aktuálpolitikai kérdésekkel?
– Rengeteget olvasok, képben vagyok mindennel.

– Mit szól ahhoz, hogy a magát radikális jobboldalinak valló Jobbik több ügyben is összefog a baloldallal? 
– Egyáltalán nem lepett meg ez a lépés. Évekkel ezelőtt egy szűk társaságban már elmondtam, hogy a Jobbik ugyanarra a sorsra fog jutni, mint a MIÉP. Amikor a Jobbik bekerült az Országgyűlésbe, szinte azonnal lapátra tette azokat az embereket, akik a legtöbbet tettek azért, hogy bekerüljenek. Korábban az Országgyűlésben és a Fővárosi Közgyűlésben is láttam halálos ellenségeket, akik aztán a büfében összeborulva ölelgették egymást és jó üzletet kötöttek.

– Az egyre fenyegetőbb migráció kérdéséről mi a véleménye?
– Az egész történet az arab tavasszal kezdődött, aminek ha voltak is pozitívumai, biztosan jóval több negatív következménnyel jártak. Ezek közül Európa szempontjából kiemelkedik a kontinensen zajló migrációs krízis, amely a közel-keleti térség tönkretételének a következménye. Ennek a következő lépcsőfoka a Kalergi-terv megvalósítása lesz, ami egyértelművé teszi, hogy Európa népeit harmadik világbeli színes népekkel kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, hovatartozás nélküli és soknemzetiségű nép, amelyen a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tud uralkodni. Tulajdonképpen a nagy európai országok vezetői folyamatosan elárulják saját hazájukat, hiszen nem titkolt céljuk, hogy az európai nemzetállamokat felszámolják.

– Ezek szerint megálmodtunk egy erős Európát, ami már nem is arról szól, amiről kellene.
– Már a kezdetektől nem arról szól, hiszen minden hazugságra épül. Charles de Gaulle a nemzetek Európájában hitt, amelyet erős, szuverén nemzetállamok alkotnak. Híve volt az egységnek, európai Európát akar. Ez az egység viszont nem létezik. Európa vezetői azt akarják, hogy az emberek irányíthatóvá, egyszerű fogyasztó­gépekké váljanak.

– Ha jól tudom, pár hete ünnepelte 68. születésnapját. Nagy buli volt?
– A zenekar tagjai és a P. Mobil-rajongók megleptek, rengeteg szeretetet kaptam tőlük. De nem szoktam magamat ünnepelni, nekem gyakorlatilag minden egyes nap ajándék. Megyek az utcán, és szembejön velem valaki mosolyogva, már elégedett vagyok. Egyszer egy varázsvesszős „látó” azt mondta, hogy elképesztő energiám van, ami kitölti a rendelkezésre álló teret. Végre nyáron többször is megyünk Erdélybe, ahol mindig eljátsszuk a korábban betiltott Transsylvania című számunkat, aminek a refrénje így szól: „Megnézem a hegyeket, néhány szem szilvát szedek, hozhatok és vihetek, helyetted nem mehetek.”

Schuster Lóránt
A P. Mobil együttes vezetője 1949. május 20-án született Budapesten. Két lánya van, Lili és Katinka, és egy kisfia, Jánoska. Szerkesztett és vezetett is rádióműsorokat, munkatársaival létrehozta a Magyarock Alapítványt. A MIÉP-nek a párt VI. országos gyűlésén lett tagja. 1998-ban az önkormányzati választásokon a Fővárosi Közgyűlés képviselőjévé választották, valamint tagja volt a kulturális bizottságnak is. A Magyar Nemzeti Frontot 2003 elején alapította meg.