Közélet

2010.03.07. 10:07

Ezernégyszáz kilométert gyalogolt a vert haddal

A Don-kanyarból maláriásan, de ép bőrrel ért haza Horgos József. Aztán Budapest ostrománál megsebesült és fogságba esett. Most vitézi címre terjesztik fel a kilencvenéves veteránt.

TEOL/Wessely Gábor

Megjárta a Don-kanyart, az orosz hadifogságot, aztán több mint fél évszázadon át templomszolga volt a falujában, Nagykónyiban. Az 1920-ban született Horgos József kalandjai már a keresztelésekor elkezdődtek, s máig tartanak.

Mivel a szülei nem voltak hivatalosan összeházasodva, anyja nevére anyakönyvezték. Apja később bement az iregszemcsei plébániára, hogy nevére venné a gyereket, s ott megnyugtatták, hogy úgy lesz. Ám, mivel írástudatlan volt, semmiféle dokumentum nem született erről, s később kiderült: a gyerek neve nem változott. De az iskolába Jeges Józsefként íratták be, és a katonai sorozásra is ezen a néven jelentkezett. Csak amikor hazatért a frontról, és házasságkötéshez készítette elő a papírokat, akkor derült ki, hogy őt az anyakönyv szerint Horgos Józsefnek hívják.

Nem túl bizalomgerjesztő környéken él a 90 éves férfi, 86 éves feleségével. Már ötször betörtek hozzájuk. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ezek a mai „vitézek” vajon hogy viselkedtek volna a Donnál, a golyózáporban, ahol Horgos József vitézségi érdemérmet szerzett.

A szekszárdi géppuskás századhoz vonult be 1941-ben. Onnan indultak aztán az orosz frontra, 1942-ben. Hat hétig gyalogoltak, 1200 kilométert tettek meg a harcálláspontig. Akkor még nyár volt, rengeteg szúnyoggal, sokan lettek maláriások.

A harcok augusztusban fordultak komolyra Donnál. A katonák akkor 14 napig egyhuzamban kinn voltak a géppuskafészkekben. Aztán kaptak egy kis pihenőt, és szeptemberben visszavezényelték őket. Onnantól kezdve a januári áttörésig végig frontszolgálatot teljesítettek.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Horgos József ebben az esztendőben lesz 90 éves. Hosszú és változatos élete során frontharcos és templomszolga is volt (Fotó: Gottvald Károly)
[/caption]
Horgos József volt géppuskás is, célzó is, de a vitézségi érmet nem ezért kapta, hanem azért, mert a lőszerutánpótlást biztosította. A tűzvonalban kúszva, hason csúszva vitte a 32 lőszert tartalmazó hevedereket a bajtársainak.

Mínusz 35-40 fok volt. Sátrakban aludtak, bakancsban, kabátban, amennyit tudtak. Az orrok befagytak, a fülek lefagytak. Ilyen körülmények között tartották az állásokat, s aztán így, félig megfagyottan és nagyon megfogyatkozottan vonultak vissza.

Három zászlóalj ment ki – a szekszárdi, a tolnai és a sárbogárdi –, és amikor hátrálva, rendezni próbálták a soraikat, már egy zászlóaljat sem lehetett összeállítani a megmaradt emberekből. A sebesülteket nem tudták ellátni, a halottakat nem tudták eltemetni. Összesen 1400 kilométert gyalogoltak, mire vert hadként hazaértek. 

Horgos József 1943 nyarán került vissza falujába. Megnősült 1944 februárjában; ekkor tisztázódott a névhasználat dolga is. De nem sokáig élvezhette a civil életet, mert tartalékos szolgálatra behívták, védeni a fővárost.

Kőbányán megsebesült, egy repesz vágódott a karjába, és fogságba esett. Resicára vitték bányamunkára. Építkezéseken és kolhozban is dolgoztatták, végeláthatatlan répaföldeken. Lehúzott 3,5 évet, 1948 nyarán jöhetett haza.

Itthon egy darabig mezőgazdasági munkából élt, de a téeszbe nem lépett be. Szolgálatot vállalt 1953-ban a helyi pap mellett. Sekrestyés és harangozó volt 2007-ig. Húsz évig húzta a nagykónyi harang kötelét. Aztán villamosították a szerkezetet, s már gombnyomásra működött.  

Korához képest jól tartja magát Horgos József. Nincsenek benne indulatok, nem követel kárpótlást a szenvedéseiért. Majdnem hogy véletlenül talált rá egy helytörténeti kutatómunka során Örményi János, aki először írt róla a Tamási Kalendáriumban.

Most a Honvéd Hagyományőrző Egyesület szekszárdi szervezete kezdeményezte a Don-kanyart megjárt veterán felvételét a Történelmi Vitézi Rendbe. Kovács János, a hagyományőrző szervezet elnöke úgy véli: aki bajtársaiért az életét kockáztatja, megérdemli a vitézi címet.

Apja nevén harcolt, anyja nevén nősült

A Magyar Bronz Vitézségi Érmet még Jeges József néven kapta. Sorozásra ezen a néven jelentkezett, aztán házasságkötésekor kiderült, hogy anyja nevére anyakönyvezték. Horgos József a hivatalos neve, mert a szülei nem esküdtek meg.

A háború után templomszolgának jelentkezett. Falujában, Nagykónyiban több mint fél évszázadon át volt sekrestyés és harangozó.

Feleségével 66 éve él boldog házasságban. Két gyerekük, négy unokájuk és öt dédunokájuk született.

Horgos Józsefet most harctéri hősiességéért és a polgári életben tanúsított tisztességéért vitézi címre terjesztik fel.

A háború után templomszolgának jelentkezett. Falujában, Nagykónyiban több mint fél évszázadon át volt sekrestyés és harangozó.

Feleségével 66 éve él boldog házasságban. Két gyerekük, négy unokájuk és öt dédunokájuk született.

Horgos Józsefet most harctéri hősiességéért és a polgári életben tanúsított tisztességéért vitézi címre terjesztik fel. Horgos József ebben az esztendőben lesz 90 éves. Hosszú és változatos élete során frontharcos és templomszolga is volt (Fotó: Gottvald Károly) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!