Ilyet még a sokat megélt rendőrök sem láttak

Nem nyaralni mentünk a vízpartra, válaszolta Szabácsy Szabolcs, a Szekszárdi Rendőrkapitányság közrendvédelmi osztályvezetője arra a kérdésre, hogy valóban akadozott-e az árvízi mentésben részt vevő rendőrök ellátása.

Nem sok szó esett híradásokban arról, hogy 8000 rendőr dolgozott éjt nappallá téve Borsod megyében a gátakon. Közülük kétszázat Tolna megyéből, ezen belül 64-et a szekszárdi rendőrkapitányságról vezényeltek a gátakra. Ötödikén, szombaton estétől dolgoztak szerda estig, illetve kedden este 120 embert hazajöhetett.

A Tolna megyei rendőrök parancsnoka volt Szabácsy alezredes, amikor szétosztották őket kétszer 100 főre akkor a másik csapatot Izsák László, a tamási kapitányság osztályvezetője irányította.

A legtöbb időt Felsődobszán és a Kesznyéten nevű településen dolgoztak, de voltak Hernádcéce, Méra, Ináncs és Nagykinizs községekben is. Töltöttek homokzsákokat, majd azokat ladikkal vitték a megerősítésre váró nyúlgátra. Sok idő nem volt a pihenésre, mert sokszor sok helyen megcsúszott a gát.

Miskolcon szállásolták el őket egy tornateremben, ahol 3-400-an aludtak, mint mondta, harci körülmények között. Már amikor aludtak, mert volt, hogy 36 órán át nem jutott idő a pihenésre. Az ellátás az elején valóban akadozott, de jó parancsnoki munkával előbb-utóbb utóbb mindent elő lehetett teremteni – mondta a parancsnok.

– Mindenüket odaadták a helybéliek. Behűtötték az ásványvizünket, az utolsó lepedőjüket szétvágták, hogy a fejünkre legyen valami a tűző nap ellen. Megcsinálták a szendvicseket, volt ahol kimosták a ruháinkat, főztek ránk, fogalmazott Szabácsy Szabolcs. Beosztottairól is csak jót tudott mondani, fegyelmezettek voltak, amikor munkáról volt szó. Ha húsz ember kellett, harmincan jelentkeztek.  

Arra is jó volt ez a pár nap, hogy kipróbálják magukat erőnléti szempontból, s parancsnoki munkának is hasznos volt. Olyan helyzettel találták szembe magukat, amivel még soha, s jól vizsgáztak. Ugyanakkor egészen más volt a helyszínen látni, mint a tévében, amint gátak szakadnak át, házak dőlnek össze, családoknak semmijük sem marad.  

Ha ezt leszámítjuk, akkor olyan volt az egész, mint valami csapatépítő tréning, fogalmazott Márta Norbert, a bűnügyi osztály nyomozója. Megismerték egymást, amire napi rohanás mellett kevés lehetőség adódik. A végén már olyanok voltak mint egy nagy család, minden közös lett. Akinek még maradt tiszta zoknija, az odaadta annak akinek már nem akadt. 

– Nem árvízi körülmények között, de félévente, évente meg kellene ismételni valami hasonlót. Talán építenünk kellene valamit – fogalmazott a nyomozó.
Amikor már csak felügyelni kellett a gáton, a pihenőidejükben összevágták a fát az időseknek. Összepakolták az udvarokat. Az utolsó nyolcvan ember annak a három négy családnak, akik folyamatosan ellátták őket, összegyűjtött több mint 65 ezer forintot. Nem akarták elfogadni, csak sírtak. 
Azt ígérték, hogy teljes egészében kifizetik a rendőröknek túlórákat, ami természetesen csak központi pénzből képzelhető el.

Két tamási rendőr életet mentett

Kesznyétenben történt, hogy egy motoros fiatalember nyolcadikán 17 óra negyvenöt perckor  bukósisak nélkül nekicsapódott egy villanyoszlopnak. Súlyos, életveszélyes koponyasérülést szenvedett. Szerencsére a közelben tartózkodott Illés Gábor rendőr törzsőrmester és Mátyás Dániel főtörzsőrmester, a Tamási Rendőrkapitányság tiszthelyettesei, akik a sérült hátracsúszott nyelvét kihúzták a légcsövét kitisztították és újraélesztették. A fiatalembert mentőhelikopter vitte el, s az orvos azt mondta, ha nem kezdik meg az újraélesztését, meghalt volna mire odaérnek.