Sokkot okoz a daganatos betegséggel való szembesülés

Munkája során tapasztalja, mekkora sokkot okoz a súlyos, esetleg daganatos betegséggel való szembesülés. A sötét felhők már akkor gyülekeznek, amikor felmerül a betegség lehetősége, majd az első nagy csapás akkor éri az embert, amikor közlik vele a diagnózist. Az élete teljesen felborul, meg kell birkóznia a bizonytalansággal, a félelmekkel, az ismeretlennel, meg kell szoknia a kórházi körülményeket. Sokszor elveszik a jövőkép, nem a kivezető utat látja a beteg, hanem a fenyegető sötétséget. Ilyenkor a legapróbb törődés is fontos. A lényeg, hogy az ember érezze, ő nem csak személytelen része a rendszernek.

Hatvani Istvánné akár órákat egy-egy beteg ágya mellett tölt, ha arra van szükség. Sokan vannak, akik törődést igényelnek, így neki is mérlegelnie kell, kinek mennyi időre van szüksége. Hagyja a beteget beszélni, hogy kiadja magából problémáit, és ahhoz próbál meg kapcsolódni. Felekezettől függetlenül bárkinek segít, ha valaki igényli, együtt imádkoznak, beszélgetnek a hitről, az örök életről, ami nagy megnyugvást jelenthet.

Mint mondta, sokszor neki is nagyon nehéz, a betegek szenvedése óhatatlanul megviseli azt, akivel megosztják félelmeiket, ugyanakkor nagyszerű érzés, ha sikerül akár egy kicsit is enyhíteni a szenvedésüket, kiszolgáltatottság érzésüket, és hozzásegíteni őket lelki békéjük megleléséhez. A támaszra azonban nem csak nekik, hanem gyakran a családtagoknak is szükségük van, számukra is óriási lelki törés hozzátartozójuk betegsége, a veszteség lehetősége. Ugyanakkor fontos, hogy ha bármilyen nézeteltérésük volt, azt tisztázzák, mert ezzel is nagy terhet vehetnek le a szenvedő válláról.