Gyöngyszemre lelt a német lány Szekszárdon

Juliane Jung a stuttgarti székhelyű Institut für Auslandsbeziehungen – Külföldi Kapcsolatok Intézete – megbízásából látta el a Német Színház kultúrmenedzseri tisztét. Küldetése nemrég fejeződött be.

Korábban ugyancsak két évet Budapesten töltött, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetem andragógia szakos hallgatója volt. Mint mondta, Európa ezen része mindig is vonzotta: érdekelte, hogy miképpen is élnek errefelé az emberek. Nos, megtudta. De mielőtt erről adná közre véleményét, a magyar nyelvről kérdezzük.

– Nem is annyira nehéz, mint inkább más a többi európai nyelvhez képest – gondolkodik el. – A nyelvtan számomra logikus, viszont a kiejtés nehéz. A szavakat újra kellett tanulnom, azokat nem lehetett semmihez sem kötnöm. Németországban, az iskolában latinul is tanultunk, ennek köszönhetően nagyjából sejtem egy román újságban közölt cikk lényegét – jóllehet románul egyáltalán nem beszélek. Ilyen segítség a magyar nyelv esetében sajnos nincs.

A magyar emberek, legalábbis akikkel saját munkakörén belül találkozott, általában kedveseknek, segítőkészeknek és nyitottaknak bizonyultak. A munkakultúra viszont eltérő a németországihoz képest.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Juliane Jung. Két évet töltött Szekszárdon, kiválóan beszél magyarul Fotó: G. K.
[/caption]
– A magyarok tudnak improvizálni – ez gyakran jó, de néha melléfogásokhoz vezet. Az is más, hogy itt az emberek inkább közvetett módon kommunikálnak egymással: Németországban viszont egyenesen megmondjuk egymásnak, amit gondolunk. De ez nem azt jelenti, hogy mi az embert kritizáljuk, hanem csakis a hibát. Az is különbség, hogy mi, németek egyértelműen szétválasztjuk egymástól a munkát és a magánéletet, míg itt Magyarországon ez nem jellemző.

Ez is lehet rossz és jó. Hiszen ha itt, Magyarországon valami gondom van, akkor mindenki igyekszik segíteni. Németországban hasonló esetben magamnak kell megoldást találnom: igaz, a megoldás folyamata egyértelmű és működik.

Kellemetlen magyarországi élményként olyan esetet, jelenséget említ, ami nálunk is állandó össztűz tárgya. Egyszer ugyanis kórházi ellátásra szorult...

– Ebből a szempontból sajnálom az itteni embereket, akik nem biztos, hogy mindig a legjobb ellátást kapják – fogalmaz finoman. – Nekem az volt a szerencsém, hogy ismertem olyan embereket, akik tudtak segíteni. De akiknek nincs ilyen egészségügyi kapcsolata, annak nehéz. Egyszer egy kisebb baleset után órákat vártam, míg valaki foglalkozott velem...

Juliane Jung irodájának a Deutsche Bühne Ungarn adott otthont. Gyöngy – jellemzi költőien az egyedülálló hazai létesítményt, majd hozzáteszi: ám olyan gyöngy, melyet még sok embernek meg kellene találnia. Itt töltött két évében ezt a megtalálást igyekezett munkájával elősegíteni.

Hazájába visszatérve sem kívánja megszakítani kapcsolatát Magyarországgal, illetve Szekszárddal. Ígéri: a számára annyira érdekes, egzotikumot jelentő disznóvágások egyikére biztosan visszautazik Tolna megyébe.

Névjegy

Juliana Jung 1981. december 26-án született az egykori NDK-ban, Erfurtban. Az általános iskolát szülővárosában végezte, szintén az erfurti Heinrich Mann Gimnáziumban érettségizett. Jenában, a Friedrich Schiller Egyetemen diplomázott, ahol neveléstudományt, biológiát valamint pszichológiát hallgatott. Az Erasmus ösztöndíj segítségével két félévig az ELTE hallgatója volt, ahol maradt még két félévet és andragógiát tanult. Szekszárdon a stafétabotot Alexandra-Britta Varan veszi át tőle.