Munkájában lelte meg gyermekkori álmait

- Megbarátkozott már a gondolattal, hogy ön lett a szövetség új elnöke?
- Kezdem ízlelgetni. Egyébként már a 90-es évek közepétől részt vettem a működésében. De most fel van adva a lecke számomra: Fábián Gergely, és Potápi Árpád János után a kikövezett úton tartani a szövetséget. Új célokat is megfogalmaztunk az elnökséggel a jövőre nézve a hagyományos programjaink mellett. A bukovinai székelyekre jellemző tárgyi kultúrát szeretnénk még jobban bevinni a köztudatba. A már működő szövő szakkört egy fafaragóval egészítenénk ki. A távlati tervek között egy tradicionális bukovinai székely ház kialakítása is szerepel. Ugyancsak megfogalmazódott bennünk, hogy az autentikus betlehemes játékunk, a szellemi, kulturális örökség nemzetközi listájára felkerüljön. Mindez azt jelentené, hogy a völgységi falvakban, városokban újra éledne ez a népszokás.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Örömmel tölti el, hogy a munkájában lelte meg a kikapcsolódását is, így még nagyobb lelkesedéssel végzi mindennapi feladatait Csibi Krisztina (Fotó: Mártonfai Dénes)
[/caption]

- A fiatalokat mennyire lehet motiválni gyökereik felkutatására, hagyományaik ápolására?
- Szerintem nem nehéz, csak azokat az elkötelezett ifjakat kell megszólítani, akik láncreakció-szerűen hozzák magukkal a társaikat. Erre több példát is említhetnék. Köztük Márton Attilát, aki a szövetség néprajzi táborainak révén került köszönő viszonyba a tradicionális táncokkal, azóta már csoportot vezet, és a szövésbe is belekóstolt. Ezek mindig jó érzéssel töltik el az embert, akárcsak a szövetség rendezvényein részt vevők sokasága. A különböző fesztiválok, programok remek alkalmat teremtenek az identitástudatunk erősítésére. Szerencsére, egyre több fiatalt fedezünk fel a soraink között. Persze mindehhez az kell, hogy otthonról is bátorító szavakra leljenek a diákok. S akkor már mi is bíztatni tudjuk őket, hogy amivel foglalkoznak, azzal értéket képviselnek. Legyen szó szövésről, faragásról, családfa-kutatásról, táncról, éneklésről, vagy bármiről, ami örömmel tölti el őket.

- Néprajzosként a népi kultúra kutatását, ápolását, továbbadását tűzte ki célul. Honnan, hogyan indult?
- Már gyermekként, úgymond, megsimogatta az arcom a hagyományőrzés szele. Úgy nőttem fel Kisdorogon, hogy a szüleim, nagyszüleim sokat meséltek Hadikfalváról, Andrásfalváról, Bukovináról. Kíváncsi voltam, érdekelt a téma. Igaz, abban az időben még a néptánc és a népdalok felé kacsintgattam. Nagyon sok melódiát megtanultam. Emlékszem, amikor a palotabozsoki rokonokhoz utaztunk, az autóban zötykölődve is ezeket dalolásztuk. Sajnos a mai mindennapokat nagyító alá véve, az ilyen családi programok eltűnőben vannak. De a középiskolai éveim után már arra törekedtem, hogy minél szélesebb körben terjeszthessem a hagyományőrzés üzenetét.

- Ez siker volt, hiszen 1993-ban megalakította a kisdorogi népdalkört, a szövetségben pedig a hagyományőrzők továbbképzését szervezi több mint tíz éve...
- Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkám a hobbim is egyben. Ez mindig új energiával tölt fel. A szövetség élén is azt a célt tűztem ki, hogy a tagjaival karöltve megismertessük a népcsoportra jellemző kultúrát, szokásokat hazánkban, és a határainkon túl. Bízom benne, hogy a jövőben egyre többen azonosulnak ezzel a gondolattal.

Névjegy
Csibi Krisztina 1975. június 27-én született Bonyhádon. Általános iskolába Kisdorogon járt. Majd a szekszárdi Garay János gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Karán, Néprajz szakon végzett. A kisdorogi napköziotthonos óvodában kezdett dolgozni. A Völgységi Múzeumba 2005-ben került, ahol jelenleg is ellátja feladatait.