Király módjára éltek a szigorúan titkos ügynökök

Hódmezővásárhelyen hozták nyilvánosságra az SZT-tisztek névsorát. A lista az internetre is felkerült. A Kádár-rendszerben, a Belügyminisztérium állományába tartozó SZT-tisztek önként vállalták feladatukat, amiért fizetséget is kaptak. Volt fedőmunkahelyük, általában ott végeztek megfigyeléseket, onnan küldtek jelentéseket.

Viszonylag sokan tevékenykedtek a vendéglátóiparban – például szállodaportásként –, figyelték a külföldiek mozgását, akadályozták az ifjúság rendszerellenesnek ítélt tevékenységét, ellenőrizték, és lehetőség szerint bomlasztották az egyházakat, megfigyelték és leleplezték az ellenzéki nézeteket vallókat.

Az MSZMP, az állampárt mindent tudni akart. Gyűjtötték az információkat, a hangulatjelentéseket. Most viszont az informátorokról lehet informálódni. Összesen 673 SZT-tisztre vonatkozó adatot gyűjtött össze az Emlékpont Intézet, közülük 551 személyt már azonosítottak, ismert a lakhelyük, születési idejük és fedőmunkahelyük is – jelentette be Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője.

A weboldalon nemcsak a névsor olvasható, hanem a volt tisztek politikai meggyőződésére, állambiztonsági munkájának minősítésére és jutalmazásukra vonatkozó információk is. A politikus reméli, hogy ez alapján azok a fiatalok is képet kapnak a kor politikai hangulatáról, akik nem éltek még abban az időben. Mások szerint a listának ma már semmi jelentősége nincs, húsz éve kellett volna nyilvánosságra hozni.

A legismertebb ügynökről, Medgyessy Péter volt miniszterelnökről 2002-ben derült ki, hogy SZT-tiszt volt. Ezt az exkormányfő először tagadta, majd röviddel később beismerte. Azt állította: a hazája védelmét szolgálta.
[caption id="" align="alignleft" width="334"] Egy MSZMP-s küldöttgyűlés Szekszárdon a hetvenes években (archív felvételünk illusztrációként szolgál)
[/caption]
Tény, hogy nem egyforma súlyú az SZT-tisztek vétke. Akadtak, akik csak formálisan jelentgettek, s voltak olyanok is, akik emberéleteket tettek tönkre a nagy "aktivitásukkal".

Tolna megyei nevek is szerepelnek a közzétett listán. Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy ki lett önként tagja a titkos hálózatnak, és ki különböző kényszerítő körülményeknek engedve.

A témával kapcsolatban a Dunántúli Naplónak nyilatkozó dr. Horváth Csaba politológus úgy tudja, hogy a Kádár-rendszerben mintegy 60-70 ezer személy dolgozhatott a hatalom, az elhárítás számára, a beépített emberektől a legmagasabb szintű titkos feladatokat ellátó, képzett tisztekig. Megítélése szerint már régen közzé kellett volna tenni mindent, úgy, mint Németországban. Húsz évvel a rendszerváltás után így csepegtetni az információkat több mint illetlenség.

A politológus szerint el kellene végre dönteni: vagy mindent közzéteszünk vagy semmit. A mágnesszalagokon ugyanis azok az információk, listák és jelentések is rendelkezésre állnak, amelyekről korábban azt hitték, hogy elhamvadtak a hatalom kazánjaiban.

Nem került nyilvánosságra a beszervezők teljes névsora, akik zsarolással vagy pénzzel vették rá a besúgókat, és nem ismerjük a tartótisztek nagy részét sem, akik rászorították az embereket a minél pontosabb, precízebb munkára. Titok lengi be azok körét is, akik a jelentéseket értékelték, és odatették a döntéshozó pártvezetők asztalára.

Van, akit nem érhet az a vád, hogy meggazdagodott

Több ismert név szerepel a Tolna megyei listán is. Dr. Töttős Gábor egyetemi docens a megyei könyvtárban dolgozott, amikor 1986-ban beszervezték. Megbízatása a nyomdák ellenőrzése, a kötelespéldány-szolgáltatás nyomonkövetése volt a rendszerváltásig. Ketten dolgoztak az adott munkaterületen, valakinek el kellett vállalni ezt a dolgot.
Valószínűleg az ország minden megyei könyvtárában szükség volt ilyen személyekre. Az önkéntes közreműködés nem bizonyítható.

Dr. Töttős Gábor amint lehetett, 1989-ben kérte elbocsátását a szolgálatból. Senkit nem bántott, és úgy véli, az a vád sem érheti, hogy meggazdagodott az SZT-munkából.

Azt mondta: „Ha valaki bűnt követ el, azt el kell ítélni. Én senkinek nem ártottam, senkiről nem írtam olyan jelentést, amiből baja származhatott volna. Tiszta a lelkiismeretem, nem tehet elém senki olyan papírt, amelyből az derülne ki, hogy miattam tönkre ment.

Magyarországon nagy divat homályos dolgokat bedobni a köztudatba. Ez is egy ilyen eset. A valóság meg az, hogy kerékpárral járok dolgozni, és messze állok a meggazdagodástól.”

Királyi módon éltek a szocializmusban

Az SZT-tisztek javadalmazása külön kategória, hiszen egyrészt havi fizetést kaptak a rangjuknak megfelelően. Állásuk – intézményeknél, vállalatoknál – fedőmunkahely volt, ahol szintén megkapták a havi fixet, s mindkét helyről jutott a jutalmakból is. Általában 5000–10 000 forint közötti egyszeri juttatást.

Ha a fedőmunkahelyi fizetés nem érte volna el a belügyi bért, a különbözetet pótolták, más esetekben viszont csak SZT-pótdíjat fizettek, amely az akkori középvezetői fizetések 10 százalékának felelt meg. Királyi módon éltek a szocializmusban. Ha elérték a 25 éves munkaviszonyt, az SZT-tiszteket általában nyugállományba helyezték.

A BM hivatásos alkalmazottaihoz hasonlóan jogosultak voltak tárgyjutalmakra, valamint különféle kitüntetésekre, utóbbiakat azonban érthető módon nem viselhették. Akadt, aki a teljes beosztási illetményt, a havi 11 700 forintot megkapta a fedőmunkahelyi fizetés mellett, ha pedig külföldi útra rendelték, költségeit a belügy állta. Megélhetési gondjuk nem lehetett, ugyanis a hetvenes–nyolcvanas években hatforintos órabér járt a kezdő szakmunkásnak, s a 2000 forint feletti fizetés igen jónak számított.

Tolna megyei személyek is szerepelnek a listán

név születés helye, éve munkahely

Bihari Gyula Szolnok, 1925 m-i RFK

Budai István Szekszárd, 1919 BM, Bp.

Farkas József Bonyhád, 1939 Veszprémi Vegyipari Egyetem

Gergely János Cegléd, 1930 szekszárdi főiskolai főigazgató

Horváth Zoltán Simontornya, 1927 külkereskedelmi vállalat

Dr. Kovács Attila László Mernye, 1945 Tm-i RFK

Sitkei Zoltán Tengelic, 1950 idegenforgalmi vállalat, Gunaras

Dr. Töttős Gábor Szekszárd, 1954 szekszárdi főiskolai docens

Bihari Gyula Szolnok, 1925 m-i RFK

Budai István Szekszárd, 1919 BM, Bp.

Farkas József Bonyhád, 1939 Veszprémi Vegyipari Egyetem

Gergely János Cegléd, 1930 szekszárdi főiskolai főigazgató

Horváth Zoltán Simontornya, 1927 külkereskedelmi vállalat

Dr. Kovács Attila László Mernye, 1945 Tm-i RFK

Sitkei Zoltán Tengelic, 1950 idegenforgalmi vállalat, Gunaras

Dr. Töttős Gábor Szekszárd, 1954 szekszárdi főiskolai docens

Egy MSZMP-s küldöttgyűlés Szekszárdon a hetvenes években (archív felvételünk illusztrációként szolgál) -->